Itt van az ősz. Ma a feszekszinhaz.blog.hu oldalunkon írtam.
"Mi van, ha nem lesz még egy jövőm?"
"Tudja azt az ember, mit veszít azzal, ha nyer is."
"Senki sem dönt helyetted. A múlt elmúlt. A jövő elkezdődik."
"Azért akad még köztük gondolkodó ember!"
Kedves Imre! Zavarba hozol, de tényleg. Évek óta érzem, hogy valamit akarsz tőlem.
Ma a feszekszinhaz.blog.hu oldalunkon írtam.
Miért mi fizessük mások színházjegyét? - kérdezi Balásy Zsolt, az MKB Bank részvénystratégája. Miért tekintjük triviálisnak, hogy ha valaki színházba megy, a jegyének 50-80 százalékát mi, többiek fizessük? - folytatja.
Mint színházszerető/csináló, van erre egy válaszom.
Azért, mert ettől (is) ember az ember. A kultúra (is) teszi valami egyedivé. Gondolkodóvá.
(650x433).jpg)
"Mennyit adjunk?" (Magyarország jelenlegi nemzetgazdasági minisztere, Varga Mihály - fotó: hir24.hu)
a villányi út esőtől csúszós szakaszán fékeztem meg a pözsót de amaz nem állt meg csak csúszott tova bele a ford kisteherautóba. csatt. a motorháztető rapitya a reflektor ripitya. így vesztettem el életemet a villányi út csúszós szakaszán a minap.
Reggelente ezt a képet látni elsőként... ez ad nekem erőt az élethez.
Ma a feszekszinhaz.blog.hu oldalunkon írtam.
Ezt a monológo(részlete)t elég sokszor meghallgatom a hétvégén. (Az eredményről beszámolok jövő héten!)
Annyira belemerültem a csűrcsavaros, ijesztgetős jelenetek írásába - Tájbrék, Spin|Off -, és annyit hallgatom Anikó lelkendezését, hogy kitaláltam a tutit: Agatha Christie! Az ötlet is megvan, a szereplők is - Andai Kati jutalomjátéka lesz, készüljetek! -, már csak az engedélyeket kell összeszedni, s neki is állhatunk. 2016 koratavaszán premier!
A hétköznapok rutinja bomlasztja igazán az élet harmóniáját. Okosság vol.1. S igazság vol.2. Mindenki így van ezzel, gondolom, s ha az élet csak hétköznapokból, ismétlődésekből áll, akkor van a gebasz. Egy alkotóember kimondottan belezuhanhat e csapdába. Mert az élet nem mindig szép. (Pedig azon vagyunk!)
2013. augusztus 20. Hm. A jóslatommal nagyon befürödtem. Ajjaj!
Tegnap este Ligeti muzsikát hallgattam. ZENÉT! Az, hogy lenyűgözött, most elég kevésbé adja vissza hangulatomat. S miközben TELJESEN átadtam magam az élménynek, zakatolt az agyam. A tehetségről, az életről, a hazámról, nemzetemről, a hivatásomról, pálya- és kortársaimról, az igazságról és igazságtalanságról. Nincs következtetés, írtam már eleget e témában. Nem sokan hatották rám, nem sokan voltak, akik megérintettek ott. Valami közös van bennük. (Kivéve az egyetlent, aki duplán számít, haha.)
Ez az érdekesség vizualizálódott bennem hazafelé jövet...
A hülye szülőknek hülye gyerekeik lesznek.
Ma a feszekszinhaz.blog.hu oldalunkon írtam.
Az évad egyik legkülönlegesebb előadása lesz a K.O.! Mert hogy lesz, az olyan biztos, mint a Fészek Színház jövője. (S múltja, s jelene. Vigyázat, ismét nagyszavakat használok!)
Jaj, de sok a kérdőjel! Pedig a lányok (Anikó, Tia és Zsófi) ötletét most már nem söpörhetem a szőnyeg alá: ötévente újra és újra megrendezem a Fémet. Amíg bele nem halok, haha...
Süskind egyik kevésbé ismert történetét Anikó már ezeréve színpadra akarja állítani. S a jövő évadban talán sikerül is!
Már írom! S a szokásos írói válság, kétségbeesés, kilátástalanság közepén sajnálom éppen magamat. Nem baj. Egyszer elkészül, mert el kell készülnie: október végén bemutató!
Igen, lesz! Írtam már arról, miért csináljuk. Most megpróbálom vázolni a hogyant is.
Ma a feszekszinhaz.blog.hu oldalunkon egy interjút olvashattok - velem.
A Petőfi híd lábánál megálltam a pirosnál, balra néztem, s azt láttam, hogy sír egy lány. Nem is sírt: zokogott! Kezében mobiljával, vállán vajszínű táskájával, a falnak dőlve, keservesen, fájdalmasan, kétségbeesetten nézett maga elé, s patakban folytak a könnyei. Még az én szívem is belesajgott.
Ma a feszekszinhaz.blog.hu oldalunkon írtam.
Ma a feszekszinhaz.blog.hu oldalunkon írtam.
