Tegnap este Ligeti muzsikát hallgattam. ZENÉT! Az, hogy lenyűgözött, most elég kevésbé adja vissza hangulatomat. S miközben TELJESEN átadtam magam az élménynek, zakatolt az agyam. A tehetségről, az életről, a hazámról, nemzetemről, a hivatásomról, pálya- és kortársaimról, az igazságról és igazságtalanságról. Nincs következtetés, írtam már eleget e témában. Nem sokan hatották rám, nem sokan voltak, akik megérintettek ott. Valami közös van bennük. (Kivéve az egyetlent, aki duplán számít, haha.)
Ez az érdekesség vizualizálódott bennem hazafelé jövet...