Jaj, de sok a kérdőjel! Pedig a lányok (Anikó, Tia és Zsófi) ötletét most már nem söpörhetem a szőnyeg alá: ötévente újra és újra megrendezem a Fémet. Amíg bele nem halok, haha...
A közönség választása lett végül, hogy az évfordulóra - öt éves a Jemol! - melyik előadást újítsuk fel. A Fémet választották. Én is. (Pedig a kezdetekben a HáRoMnőVÉrre készültem, aztán rájöttem, hogy azt már soha.) Nagy kihívásnak tűnik. Azt az öt évvel ezelőttit megismételni lehetetlen, ellenben kevésbé érdekeset csinálni meg minek? Valami nagyon különlegesre készülök. (Mert annak annyira nem örülök, amikor kéretlenül csinálnak belőle egy nagyon másmilyen valamit. Annak persze örülök, hogy mások is használják!)
Ritka jó a szövegkönyv - önámítás? ugyan! -, nagyon sokan szerették és dicsérték, bár az is igaz, hogy a magyar színházi alapvetéstől a Fém elkészültével kezdtem távolodni, meg is kaptam a magamét Ascher atyaúristentől, de amit akkor még fájlaltam, ma már simán elfogadom, sőt! Szerintem nem lesz már olyan, hogy ez az abszurdocska ne lenne aktuális. És visszamenőleg is ezt gondolom.
És a gondok... Nem biztos, hogy lesz annyi színpadra fogható társulati tag és vendég, hogy sikerüljön. Egyelőre Zsófi és Tia a tuti. Na meg a tapasztaltabb színészszázadunk - ha lesz miből megfinanszírozni őket. A főhős, Samu ellenben egyelőre lutri. Pedig nélküle nincs Fém. (Jelöltek azért vannak!)
Ezért ott tartunk, hogy az elhatározás és az ötlet megvan, a színpadi megvalósítás viszont csúszhat. Meglátjuk... (Végül is a műsorváltoztatás jogát fenntartjuk.)