A Magyar Kultúra Napja van ma. Kultúra = Vers. Ezt tanultuk az iskolában. Hogy több ennél, az - ma már - nem kérdés. De tiszteljük a verset annyira, hogy bedőlünk néha ennek a sztereotípiának, s most én is kijelentem ünnepélyesen, hogy a kultúra királya a líra. (De akkor királynője a dráma!)
Még ősszel volt egy fesztivál a Jemolban (ez a mi kamaraszínházunk neve), ahol tartottunk egy házi slampárbajt vagymit. Eredmény is született - nem hivatalos -, de nem az volt a lényeg, mert általában nem ez a lényeg, amikor társulatilag összeülünk egymást kulturálisan elszórakoztatni, hanem az egymáson, a közösségen van a hangsúly. Mindegy.
Itt van négy felvétel. (2013. október 11. 22.00 Fészek[Theme]Slam, kisfeszt3.0)
Negyedik lettem egy Petőfi-összessel, de nagy kedvvel készültem rá, hiszen én már akkor is tudtam, hogy mára Petőfi(a) kultikus alak lesz a Fészek Színházban.
Tamás dobogós lett kétsorosával. (Mondott volna másik sajátot is, de elfelejtette az APEH-ban, hehe.)
Horváth Máté egy napig írta a Fészek Színház szívét-lelkét kitárulkozó sorait. (A nem gyenge utolsó felsorolás ütött!)
Miklós Máté, akinek éjjelei és nappalai is a rímekről s nyelvi bravúrokról és/vagy megfelelésekről szólnak, ezúttal drámaivá varázsolta a közönségét.
(Ja, Majszin Évi kamerázta az estét. Dejó!)