Elkészült a legújabb írásom. Tragikomédia lett! WEEKEND. Nagyon sokat dolgoztam rajta fejben, majd szokásosan 2-3 nap alatt leírtam. Lelkes vagyok!
A határidő megint segített. (Csak az segít!) Mert ezt a drámát is egyből próbáljuk, s bemutatjuk. Cziczószínház. Hogy más lett-e, mint a többi? A jegyeimet biztosan hordozza, de a három női szerep talán valami újat hozott bennem!
Megjegyezném azért itt, csak úgy privátban, hogy - bár évek óta lelkesednek az elkészült előadásokért -, a szereplő hölgyek most is kissé bizalmatlanul fogadták ezt a maszlagot. Miért van ez? Vagy pont ez a lényeg, s ettől jó? Így legalább van/lesz értelme a rendezésnek. (Mert innentől az író elutazik sohaországba, s a rendező veszi kézbe az anyagot. Értitek...!)
S persze az is fontos, hogy ez egy Macbeth átirat. Persze így utólag kijelenthetem, hogy sok köze nincs az eredetihez. De ami a Shakespeare drámában fontos nekem, arra épül minden: a pillanat hozta döntés visszafordíthatatlanságára! Többet nem árulok el.
(Ja, s szokás szerint már elolvasható!)
