Cziczó Attila & Co.

Egy éve pont innen, Zalamerenyéről küldtem e-mailt Stubnya Bélának, felkérve a ’Gyenge vagyok’ egyik szerepére. Elvállalta. És idén már együtt borozgattunk ugyanitt, az árnyékban, új bemutatónkra készülve. Alkotótársak, sőt, barátok lettünk. Merenyétől Merenyéig.

 

Az, hogy Andai Katit rendezhetem, elég elérhetetlennek tűnt tavaly ilyenkor. Ma már elképzelni sem tudnám az életemet nélküle. És együtt tajcsiztunk Szabados Zsuzsával, együtt röhögtünk Ambrus Asmával. Csupa új név. A vendégeink. Velük, és társulatunk néhány lelkes színészével töltöttünk el tíz napot, ismerkedve Terra Incognitával, egymással, felkészítve testünket-lelkünket az őszi menetelésünkre. Mi és ’TI’.

 

Próbanapló következik, napról-napra haladva, mindeközben elkalandozva néhány gondolat erejéig. Mert volt egynéhány. (Gondolat.)

 

Kilencen nyitottuk meg a tábort: Ancsi, Béla, Nanni, Vera, Bandi, Máté, és a két Dani. Ismerkedtünk a környezettel. (Haha!) Sütögettünk, iszogattunk hajnalig. És sokat beszélgettünk. (Bélát befogadták a fiatalok. Nabumm!)

 

Frissen és üdén ébredtünk, afféle igazi táborhangulatban kezdtük az első foglalkozást. A téma a Teremtés volt. Két csoportban, s elég hosszan készülődtünk. Még fogalmunk sem volt, merre tartunk, főleg mi, idősebbek kerestük a kulcsot Terra Incognitához. Nanniék (Béla, Máté, és Cz.Dani) az ’Építők’ c. jelenettel örvendeztettek meg. Egy hosszú útkeresés után az utazó – Nanni – megérkezett az építőkhöz, akik megalkották Cz.Danit. Sűrű jelképrendszerrel, erős térhasználattal és akusztikus hatásokkal operáltak – megvettük. Mi (Vera, Bandi, S.Dani, és én) egy statikus, hanghatásokra épülő teremtéstörténetet „teremtettünk”. (’Kötelesek’) A többiek középről nézték az őket körülvevő folyamatot – mily’ szakmai mondat! Bár kissé elnagyoltuk, mégis kedves lett nekem a jelenetünk. A „bemutatások” után aztán megkezdtük – az egész hétre jellemző – hosszú kibeszélések sorát. (Kicsit túlspiláztuk, de végigbeszéltünk mindent. Hiányérzetről nem lehet szó!) 

Vacsora után a Bölcsesség összefoglaló névre keresztelt jelenetek következtek. Mátéval nyitottunk. (’Székelykapu’) Humor és ötletesség. (Tényleg!) Vera és Béla jelenete (’Tudod!’) tökéletes két részből állt. Egy hosszú, de a ritmusból jelesre vizsgázott bevezető után érkezett meg Béla Verához, akinek egy – számomra  – eddig ismeretlen arcával találkoztam. (Ezért volt fontos ez az alkotótábor: tanulni a tapasztaltaktól! Aztán persze kiderült, hogy ugyanez visszafele is igaz: tanulni a tapasztalanoktól.) Bandi és Cz.Dani egész délután hangos kacagással készült, nagyon vártuk, mit is hoznak össze. (’TI’) Komolyan vették a tábor célját, és rövid betekintést engedtek az alapdráma világába. Egy körben ültünk, kaptunk egy-egy mondatot, amit Cz.Dani kérdésére kellett „megválaszolnunk”. Ügyes és precíz vállalkozás volt. Nannira nagyon is jellemző – és évente legalább egyszer előkerülő – szentimentális jelenet zárta a napot. (’Papa’) S.Dani kelletlenül statisztálta végig Nanni halált fel/megdolgozó megírt történetét. Sötétben ültünk valamennyien, gyertya gyúlt néha, csengő szólt, és pátoszos mondatok súgtak az éjben – ilyen volt. Megmosolyogtuk. Aztán kibeszéltük. (Mindet.) 

Az este ma hajnalig tartott. Sok-sok rozéval.

 

Reggel megérkezett Clau – mint „szerelmi vendég” -, majd Kati, Zsuzsa és Tamás is. A nagy kérdőjelhez érkeztünk: hogy tetszik Merenye a lányoknak? (Már csak Asma hiányzott.) Nézelődtek. Vártunk. Még nézelődtek. Vártunk. És egyszer csak megszerették. (Vagy egyből?) Megnyugodtunk: tehát minden rendben. (Úgy is lett.) Ebéd után belecsaptunk a lecsóba (nem azt ettünk amúgy), három négyfős csapat készülgetett az Ítéletre. (Összefoglaló cím.) Mi kezdtünk. (Clau, Tamás, fiam és én.) "Emil'. Kádárista utánérzettel megspékelt pamflet sikeredett. Lóval és hangoskodó szomszédokkal. (Ingyen hang- és képhatások.) Szerettem, ahogy Danifiam bekapcsolódott a színjátszásba. Nagyon tehetséges és értelmes srác. Mindig hiányoltam aktivitását, s most végre megérintette valami. Élvezte(m) az egész tábort. Hm. Katiék (Vera, Bandi, S.Dani) megálltak a 'Csodafa' előtt, mindenféle dolgok hullottak fentről (Bandi nem is látszott!), és szép, meseszerű történetet meséltek el nekünk. (Egy apró baki közbeszólt, de letojtuk.) Elkezdődött: a mese! Először használta S.Dani a hangszereit – tökéletesen passzoltak a környezethez. Merenyéhez. A többiek – Zsuzsa, Béla, Máté, Nanni – félelmetes jelenete ('Ágak') lúdbőröztetett. Micsoda tér- és hanghasználat. A természet képei és zajai. Emberekkel. (Gonoszokkal.)

Az esti program Idegen címmel futott. Mindent beleadtunk. Mátéval és S.Danival egy látványos, betyárhangulatú drámát csináltunk. (’Hangszerkészítő’) Találtam egy fát, ami igazi természeti díszletelem. Teleaggattuk hangszerekkel, fehér hátteret adtunk hozzá, s már csak egy szótlan, de megrázó sztorit kellett kitalálnunk. Tetszett. (Mert mese.) Béla Clauval és Cz.Danival dolgozott. Szó szerint! Azt a feladatot adta az ifjaknak, hogy 'Cs'-vel kezdődő szavakkal beszélgessenek. Hogy maga a sztori mi volt, ebből a szempontból lényegtelen. (Pedig nagyon sikerült azt is eltalálni!) Remekül szórakoztunk a sötétben, s elismeréssel adóztunk az ötletgazdának és a kivitelezőknek egyaránt. Kati is fiatalokkal készült (Nanni és Bandi), egy filmnoirt láttunk tőlük, humorral átszőve, drámai befejezéssel. ('Tea') Színészes lett. Zsuzsa, Tamás és Vera szintén a sötétet és hangjukat használták. A lányt elcsábító 'Űrlények' nyelvét mindenki értette. (Mert mese.) Hihetetlen, mire képes az emberi/színész agy, amikor szabadon szárnyalhat! Este tűz mellett ücsörögtünk. (Romantika a köbön.)

 

Körbeültük az asztalt a fa alatt. Közben megérkezett Asma is. Olvasó- és értelmezőpróbáztunk. Hát! (Merenyei feljegyzés következik!) Én tudom, mit akarok, nekem jelent valamit a dráma. Ancsinak is. Tamás nagyon közel van már hozzá. A többiek? Távol. (Mint egy filmcím.) Béla nem akarja megérteni. Kati és Zsuzsa tartják a távolságot. Méltósággal. Asma pedzegeti, csak túlságosan idegen még nekem. (Pedig köztünk valami van. Lesz.) A fiatalok tapasztalatlanok érzelmi szinten. (Igazolt hiányzás. Kivéve Zsófit.) nagyon sokat beszélgettünk, sok vélemény elhangzott. Csak a közös nevező hiányzik. (Meglesz?) - Ezt írtam ott. 

És jelentem: meglett! (Mert voltunk a merenyei templomban?) Már este elindult valami. Csak egy feladat sikeredett erre a napra, az Ünnep. (Kapcsolódva a TI-hez – ez volt a kikötés.) Vera és Bandi nagyon megröhögtetett minket. (’Csoda’) Árnyjátékot csináltak, nappal. (A fehér lepedővel követték is a nap járását, amíg oda nem értünk.) Parasztkabaré vagy valami ilyesmi lett a vége. Jópofa ötlet és kivitelezés. A két Dani és Máté meglepett. (Mindenkit!) Mire eszméltünk, benne voltunk a jelenetben. Hú, mekkora – spontán – kezdést produkáltak! Mondjuk ezzel kifújt a jelenet, de nem is kellett több. (’Akasztás’) A három barátnő (a színésznők!) arról győzött meg minket, hogy ők nagyon szeretnek felszabadultak lenni. nem mellesleg, mintha figyeltek volna rám a beszélgetésnél! (És tényleg.) Jópofán, felszabadultan komédiáztak. Mert lehet így is. (’Mesterek’) Tamás Clauval játszott. (’Ármin’) Távol a dráma karakterétől, de érdekes (mester)embert talált ki. És Clau is nagyon tetszett. (Alakul valami!) Nanni és Béla hatalmas pontot tettek az „i”-re. A tábor leghosszabb jelenetét produkálták – főleg Béla bevezetője nyúlt el. És nem zavart! Ahogy csavartak megállás nélkül a sztorin, ahogy irányították egymást, ahogy újra-újra visszajöttek, fenomenális volt. Kész színház! (’Buli’)

 

Reggel Zsuzsával tajcsiztunk. Miket tud! Egyre közelebb kerültek egymáshoz a táborozók. (Mintha mindig…) És egyre közelebb kerültek a színészek a célhoz: Terra Incognitához. Az első feladat egy-egy megírt jelenet merenyézése volt. TI. Vera és Clau Viktória és Stella találkozását kapták alapanyagnak. (’Hetes’) Nagyon távol az általam elképzelt színpadi megvalósítástól, de közel egymáshoz jutottak el a végső megfogalmazáshoz. Nagyon tetszett Vera arca. (És Clau ismét alázattal, de színészi játékát csiszolgatva volt benne a jelenetben.)

Gáborral pöttyintettünk egy szösszenetet. (’2000’) Gábor állandó vendége merenyei táborainknak. És mindig szerepre vágyik. És mindig kap tőlem. Megszerettem ezt a bolondos fiút. (Pedig nagyon emberi tud lenni, brrr.) A három mester Bandival és Nannival a ’Születésnap’-ot kapta feladatul. Régi kedvencem ez a jelenet. Zsámbékon, ahol írtam, a nagy-nagy természetbe képzeltem el. Játszottuk Cselőtepusztán is. És most itt, Merenyén. Odavaló. (Ki.) Sok olyan megoldást láttam, ami felhasználható a kész előadásban. (Főleg a mesterektől.) Ahogyan a két Dani ’Kávézó’ jelenete is szinte teljesen átemelhető. (Csak nem ők játsszák. Kár?) Béla, Tamás és Máté határkomédiája (’Szóvám’) már jóval távolabb van a végső megoldástól, de színében és hangulatában önálló életre is kelhetne! (Ha kellhetne!)

Vacsora után a tábor legtökéletesebb estéje és feladatsora várt ránk. Csapda. Párosával, a tökéletesre törekedve – ezt adtam ki vezetői utasításként. És úgy is lett! Vera és Cz.Dani két részes pszichovalamit alkottak. (Alkottak!) Kevés szöveg, kevés akció, feszültség, és zseniális csattanó! (’Egyél!’) Fiam arca otthonról hozott – nagyon emberi – igazságosztó tekintetet mutatott. És Vera türelmetlensége! Tökéletesen mímelt felnőttes elgyengülés. Hihetetlen, hogy ilyen fiatalemberek mennyire pontosan tudnak visszatükrözni alapvető emberi típusokat! Asma és Nanni komédiája a két színészvilág találkozásának hibátlan elegyítése lett. Hogyan készüljünk egy jelenetre? Első: a játszók találják meg a közöset, állítsák fel a hierarchiát, pontosan vázolják fel a szerkezetet! Második: pontról pontra haladva építsék fel a ritmust! Harmadik: egymásra figyelve, a kigyakorolt eszközökkel összegezzenek! Ahogyan Asma és Nanni tették. (’Opera’) Ancsival a határon viccelődtünk. nagyon készültem, erre a nő lejátszott a színről! Megijedtem. És megérdemeltem. Jutalomjáték volt a javából. Tétnélküli. (WC’) A tábor legszebb és legütősebb jelenete következett. Zsuzsa és Bandi meséje. Pamfli és Gürtó, a két manó bohóctréfája. Emberi viszonyok. (’Mese’) Ez a hangulat jön le a színpadról a bemutató után. (Így tervezem.) A mese. Béla és S.Dani ’Hangok’ etűdje szintén a mesés világba kalauzolt. Ritmus, fények az éjszakában, tér, és interaktivitás. Megvettük. (És végigütöttük.) Clau és Máté egy egész délutánt dolgozott végig, hogy felépítsék díszletüket. Ötlettenger. Magára a jelenetre nem maradt idejük. De az akarást és látványt díjaztuk. Kati és Tamás nagyon átvert minket. beszoptuk rendesen. Vártuk a ’Semmi’-t. És bejött.

Fáradtan, de boldogan ültük körbe a tüzet. (De már kevesebbet ittunk.)

 

Évi is megérkezett, nosztalgiázni és megfigyelni. (Plusz kamerázni.) Béla tréningezte a fiatalokat. (Mozgásban tartotta őket.) Aztán nagycsoportos játékokkal búcsúztunk a tábortól. Koradélután a ’Gombafa’ körül ellenségeskedett a két csapat. Egyikben csupa férfi meg egy nő – Béla, Tamás, Bandi, Máté, S.Dani és Kati -, a másikban fordítva: Zsuzsa, Asma, Vera, Nanni, Clau és Cz.Dani. Nagyon röhögtünk, mennyire nem passzolt össze a két hadviselés. (Azért lett győztes.)

Zsuzsa, Clau és S.Dani hazautazott. Kár!

Este hatalmas színházat csináltunk! Szomszédok. Nem minőségit, hanem játékost. Három helyszín, három család – Vera, Béla, Cz.Dani / Kati, nanni, Máté / Asma, Tamás, Bandi – keveredett. (Én is beszálltam. Félkézzel.) Revü(?) a merenyei éjszakában. 

 

Játékkal ütöttük el a délelőttöt. Elég ráérősen működtünk egész nap. Délután Kati, Asma, és Béla is hazautazott. (Béla még próbálkozott a másnapi visszatéréssel, de nem sikerült leegyeztetnie. Így lettem Zoltán…) Egész nap esett az eső, beszorultunk a nagyterembe. Nekiálltunk megszerkeszteni a másnapi előadást. Alapanyag dögivel volt, kedv annál kevesebb. Elfáradtunk. És a fiatalok nehezen fogadták el a színészmentes helyzetet. Kicsit ők is azzá lettek ebben a néhány napban. (És ez nem erény!) Próbálkoztunk a próbálgatással, aztán korán lefeküdtünk. (Ilyen még nem fordult elő velünk Merenyén!)

 

Az eső elállt, összeszedtük magunkat, és megcsináltuk. Elkészült(?) az alkotótábor alkotása. Hm. Nem az a kidolgozott, csillogón fénylő valami lett. (A szerencse azért besegített. Jöttek olyan mondatok, arcok, amik visszaadtak valamit az egész heti együttélésből. És a 'Halál' jelenet alatt lehulló meteor… Isteni fényeffekt volt.) A fáradtság, az ingerek hiánya, na meg az egész heti „megrázkódtatás” tette olyanná, amilyen lett. Voltak szép pillanatok, s „ahhoz képest” kerek, összefüggő, megmunkált lett. Az egész tábor szedett-vedett volt, már úgy is indult: a hirtelen jött lehetőség, a nehéz szervezés, s a kitűzött cél is egészen más irányba vezetett minket, mint ami egy igazi alkotótábortól elvárható lenne. De ez volt az utolsó. Mert egy alkotótábor legyen alkotásközpontú, legyen egy konkrét célja: a produkció. Jövőre így lesz. (Ha lesz…!) 

 

 

Volt még egy szabad napunk, amit fészkesen ki is használtunk. Éééés… Ennyi. Megismerkedtünk, együtt gondolkoztunk, alkottunk. A tábor sikeres és hasznos volt.

Kezdődhet a jemolozás!