Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

CZAT

mit gondolok? azt, amit te. vagy nem? de. nem. de. nem! de! nem. akkor is! [www.cziczo.hu]

Friss topikok

  • Dr. Visor Karola: #masturhate (2014.05.27. 12:36) Imre, te fütyi vagyol?
  • bikmakk: Kortárs irodalomra, művészfilmre, komolyzenére és színházra már pedig szükség van. Ez nem lehet ké... (2014.05.24. 14:41) Mert.
  • : @Tomi from Space: Szerintem előbb olvass... (2014.02.15. 16:26) Az egészen más...
  • Cziczó Attila: terraincognita.uw.hu/2676.jpg (2014.02.15. 09:04) Ha kicsi lennék...
  • Cziczó Attila: 10% színtiszta (2012.05.17. 08:56) Génjeim

Linkblog

Címkék

Címkefelhő

A GENERÁLIS

czatti 2015.07.01. 07:07

Megtaláltam egy (felnőtt)iskolás írásomat. Ötös lett, hehe. Érdekes volt újraolvasni. Hm?

Művelődésszervezés szak
Mozgókép szakirány
filmelemzés II.
III/1. félév
Buster Keaton-Clyde Bruckman:
A GENERÁLIS

Mire gondol Johnnie Gray a mozdonykeréken ülve?

Buster Keaton filmjeiben valami ellen küzd. Idővel aztán kiderül, hogy saját maga a probléma. A Generális főhőseként, mint Johnnie, is őrlődik. Kit szeret Johnnie Gray? Kettőt: mozdonyát és nőjét. Szép forma mindkettő. Érdemes értük küzdeni. S a filmben van is rá lehetősége a főhősnek. Mert mi jelentene nagyobb tragédiát, kihívást az embernek, a férfinak, minthogy két szerelmét egyszerre rabolja el a gaz! Keaton nem is találhatott volna jobb sztorit magának, mint ezt a 1862-es történetet elmesélő újságcikket. De Keaton nem a sztoriban éri el a legnagyobb hatást, mégcsak nem is abban, ahogy lefilmezi az amerikai életet, a Babits által megidézett élet-pénz-öröm-kaland nagy négyesét. Keaton filmjeiben mindig ugyanaz a tragédia: a Nő. S milyen nagy találmány a szerelmet kibővíteni egy mozdonnyal. Hiszen sokkal kézenfoghatóbb, érthetőbb megfigyelni az ügyetlenkedést, ha a férfi ugyanúgy győzi le a technikát, a gyakorlatiatlanságot, ahogyan a félénkséget, az ügyefogyottságot: a szerelmet. Mire gondol Johnnie Gray a mozdony kerekén ülve? Amikor elindul a vonat, a szíve majdnem megszakad. Mert nem kell a nőnek. S azért nem kell a nőnek, mert nem igazi férfi. Nem hős! Aki még katonának sem jó. De az élet produkál még csodákat, mi csak ülünk a kerekein, s a sors elindul velünk, hogy fölemelkedjünk, aztán le. Föl, le. Föl, le ...

Johnnie Gray elázott. De ...!

Buster Keaton filmjeit mindenki érti. Csak gondoljuk meg, mikor filmezett! A technikai helyzet már lehetővé tette, hogy létezzen, mozogjon a kép. De! Még nem tudhatta senki, hogy mi az, amit lát a vásznon. Művészet? Mágia? Vásári újdonság? Ne szépítsük, a film ipar volt, a szórakoztatóipar egy újdonsága, egy új üzlet. Lehetőség kivetíteni az álmokat. Új hősöket gyártani. Buster is egy új hős volt. A véletlenek hőse. Filmjeiben a magányos hős furfanggal és a véletlenek maximális kihasználásával - és felismerésével! - túljár az egészhez nem értő sajátmagán, saját fogyatékosságán. Kicselezi a hülyeségét. Johnnie Gray is mindig előrejut. Pedig szerencsétlen egy ember. Katonának nem jó, mert kicsi, gondolná, pedig hasznos, mert van mozdonya. A nőnek nem kell, mert más, pedig ezért tudja megmenteni. Úgy üldöz, hogy menekül a botlásait kikerülve, megszenvedve. Johnnie Gray elázott. De rohant tovább, hogy hős lehessen!

A vadnyugaton él egy ember, aki látta nevetni.

Buster Keaton soha nem nevet filmjeiben. Egyáltalán semmit sem csinál arcával. Ő a rezzenéstelen arcú, a Balga Szent. Johnnie Gray ugyanolyan arccal csalja ki a gyerekeket Annabelle szobájából, amilyen arccal próbálkozik harmadszor a sorozáson, amilyen arccal tölti meg az ágyúcsövet, ahogyan kihallgatja az ellenséget. Semmit sem változik Johnnie a mozdonyvezető a filmvégén, mikor már hős. Ugyanolyan, mint előtte volt. Ki találta ki Buster Keatont a filmnek? Van egy kedves történet a gyerek Busterről. Az ifjú Keaton színész szülei távollétében egy mángorlót csodált éppen. Nagyon érdekelte, hát beledugta mutatóujját. Aztán üvöltött, mert az ujj bentragadt. Lapos lett. Ahogy kiderült, hogy túlélte a műveletet, egy kődarab találta el fejét. (Bár a fiú körtére számított.) Nagyobb szerencséje volt, nem vakult meg. Azért elaltatták. Egy csűrben. Erre jött a hurrikán. Az egyik szomszéd visszahozta a gyereket. (Vártak, hátha előkerül Dorothy is!) Szóval ez történt egy nap leforgása alatt az ifjú Buster Keatonnal. Ezek után miért lenne hihetetlen, amit Johnnie él meg két szerelmese kiszabadításában? Buster és Johnnie sosem nevet. Csak teszik a dolgukat. Hőstetteket hajtanak végre. Sőt: elkövetik, mint egy bűntettet, a világ legtermészetesebb módján. Mosolytalanul. Hogy mi eldöntsük, nevetünk, vagy sírunk inkább. Keaton és Gray! A vadnyugaton él egy ember, aki látta nevetni. Állítólag szörnyű volt és félelmetes.

Megy a gőzös ...

Buster Keaton a Generálisban egy háborút is bemutat. Csak úgy mellékesen. Tulajdonképpen ő a déliek oldalán áll. Igazából a szerelemért harcol. Mi lenne, ha Annabelle északi lenne? Menne érte délre. Miről szólt az a háború? Feketékről? A filmben nem látunk feketét. Keaton úgy megy el a háború mellett, ahogy mozdonya mellett elmasíroznak a visszavonuló déliek és az előrenyomuló északiak. Egyiket sem veszi észre. Talán mert ebben a filmben nem is kell észrevennünk. Johnnie középen áll. S ha megnézzük, minden filmkocka középre van kihegyezve. Itt nincs meg az a lehetőség, mint Hitchkoknál, amikor az egész közönség dőlt jobbra, hátha bepillantást nyer a becsukódó fürdőszoba ajtó mögé. A Generálisban középre koreografáltak mindent. Annabelle egyszer oldalt áll, de belép. Középre. Most ez technikai hiányosság lenne? Fenéket! A két operatőr - Jennings és Haines - iszonyú jó felvételeket készít. Laikus néző csak arra gondoljon, ami a mozdonyo(ko)n történik. És lefilmezték! Aki akkor nézte a Generálist, amikor készült, csodálta, mert lélegzetelállító volt. Félelmetes. A hatalmas mozdony egyszer felénk rohan, egyszer benne ülünk, egyszer elsuhan mellettünk. Lehet ezt megszokni? Ma is félelmetes. Ma, amikor már mint művészetet csodáljuk a filmet, amikor már mindent tudunk róla, mert volt lehetőségünk megfigyelni, ahogyan átalakul, ma is elismerően bólintunk arra, ahogyan Johnnie Gray csetlik-botlik, küzd a géppel. S micsoda mutatványokat látunk! Ahány esés, zuhanás van a filmben, mind-mind megannyi kékfolt, csontrepedés. S mégis úgy tűnik, Johnnie szivacsból van. Gumiból van. De semmiképpen sem hús-vér ember. Pedig az. Mert mégiscsak az ember a fontos ezekben a harcokban. A hősszerelmes rohan tűzön-vízen át, s vele megy a gőzös.

Annabelle és a Generális

Buster Keaton filmjeiben felbukkan a Nő, és indul a lavina. Ami aztán teret ad Keatonnak a kibontakozásra. A Generálisban más a helyzet. A Nő adott. Csak elvész. Először, amikor dobja Johnnie-t. Másodszor, amikor a poggyászkocsiban marad. Először Johnnie semmit sem tud/akar tenni. Egy év múlva beindul. Futva, sínbiciklin, lopott mozdonyon üldözi Andersonékat, akik viszik két szerelmét. Miről, kiről szól a film? Lesarkítva azt mondhatjuk, hogy Johnnie-ról. A kisemberről, aki a valós világban, egy reális miliőben, irreális cselekmények sorozatát hajtja végre, hogy leküzdje a tézist, miszerint a hős sohasem a szerencse, a véletlen, sokkal inkább a rátermettség, a kiválasztottság jegyeit hordozza. A képek nem az irreálist akarják bemutatni, hanem a reális valóságot tükrözve követik végig Johnnie útját oda, s vissza. Buster Keaton mindig természetességgel oldja meg a problémát, s úgy helyezi a főhőst - saját magát - a középpontba, hogy a néző is azt akarja! A miliő a mindennapi élet színtere: kisváros, vasút a prérin, folyó, híd, stb. Megkönnyíti a néző feladatát: kiemeli a főhős csetlését-botlását. J. Gray száguld szerettei után, mégis a rohanó mozdonyon az ember lassúnak tűnik. Amennyire forr az üldözött Generális csapata, a maroknyi északi csapat, annyira nyugodt Johnnie, az üldöző. Pedig száguld, rohan ő is, mégis az az érzésünk, sohasem éri utol őket. A fordulópont az erdőszélén, a kitörő viharban éri el a hőst, amikor egyedül marad. Rohan, és magányosan, a technika elleni vesztett csata után, csak önmagában bízva, már tényleg elhisszük, hogy ő a hős. És szurkolni kezdünk neki, hiszen várja őt Annabelle és a Generális.

J. Gray hadnagy

Buster Keaton úgy formálja meg a mozdonyvezetőt, ahogyan az ember elképzeli a lekiismeretes munkást. Johnnie ért a mozdonyhoz, csak ehhez ért. A Nőnél kisebb sikerei vannak. Aztán kitanulja a szerelmet is. Hős lesz! A világ legtermészetesebb módján. Mert a háború nem más, mint a nappal-éjszaka változása: természetes, hiszen megszoktuk. Esznek, isznak, szerelmesek lesznek, s többek között háborúznak is az emberek. Ehhez nincs köze, s főleg beleszólása a J. Gray féle kismebernek. Annál inkább a szeretettek elvesztése. Annabelle és a Generális tulajdonképpen egy. A mozdonyban ott lóg a Nő fotója, az elrabolt mozdonyban megkötözve ott a Nő. A két jó. Összegezve: a JÓ. És a Generálist elrabló Anderson kapitány, a ROSSZ. S itt nem az északiak a rosszak, nem a háború rossz, hanem a rabló. Ez az ő hármuk harca. S mi sem természetesebb, győz a JÓ, veszít a ROSSZ. Melyiknek örüljünk? A rendező Keaton (és Bruckman) tudatosan, vagy véletlenül, játszótársakat talált Keaton mellé. Annabelle szerepében Marion Mack és Anderson szerepében Glen Cavander nagyszerűek, de a többi Keaton filmhez hasonlóan, csak adalékok Keaton mellé, mert a filmek, s a Generális is Keatonról szólnak. Őt figyeljük, tőle várjuk az átváltozást, a kamera is mintha érezné: Keaton a legjobb tárgya. A rezzenéstelen arc annyi változást mutat, s még mennyi titkot rejthet! Miránk van bízva a feladat, hogy kitaláljuk, megoldjuk a rejtélyt. Hogyan lesz Johnnie Grayből, a mozdonyvezetőből, akinek a hősiesség, gyávaság nem más, mint a szokás diktálta cselekvés, aki a látszólag normális világot abszurdnak láttatva, fonákjáról mutatja be egy társadalom szokásrendjét, hogyan lesz belőle J. Gray hadnagy? Keressük a választ, talán egyszer sikerül megoldanunk a Kitton-rejtélyt.

Cziczó Attila - Gárdony, 1999. december 17.

 

 

Címkék: film elemzés buster keaton generális

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://haromnower.blog.hu/api/trackback/id/tr947587450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása