Kedves Imre! Zavarba hozol, de tényleg. Évek óta érzem, hogy valamit akarsz tőlem.

Ami persze nem lep meg, hiszen jómagam fess, jóképű, csinos ember vagyok, ami gyakran kiváltja mások indokolt vonzalmát. Hogy neked is tetszem, igazából nem lep meg. Mozdulataid, jellegzetes fejtartásod, búgó baritonod, finom mosolyod még csúnyácska fogaid is feledtetik velem, ám azt nem, hogy köztünk van valami. Esküszöm, válladra hanyagul dobott zakód mellé már csak egy szögletesre vágott szakáll kéne sima ívű álladra, s bedőlnék neked. (Gondolom észrevetted, hogy gyáva finomsággal lebuziztalak.) Ám mindez semmi ahhoz a ritmusos, kimért, ám hangilag pontos sötétségedhez, amit gondolataid dallamával közvetítesz felém, miközben álharcoddal csak a munkát kerülöd, s tudom, hogy minden erőddel azon vagy, hogy meglopj engem érzelmeimben. (Hm, most meg cigányoztam?) Mert neked minden kell. Rátennéd kezed szerelemre, erotikára, szexualitásra, perverzióra, szadizmusra, gyilkolásra, hiszen pusztítani könnyebb, mint békében belémhatolni. (Zsidózva vagy.) Imre, ne szeress engem! Felejtsük el egymást. Vidd, ami kell, de ne legyél telhetetlen! Te és istened nem tudtok megfelelni az emberré válás legalul meghúzott határvonalán lejegyzett alapeszmének sem. Mert ember így nem viselkedik az ölébe pottyanó hatalommal. Sem családban, sem kisközösségben, sem nemzetének körében, sem az emberiség kiválasztottjaként. Keresztényként azt üzened viselkedéseddel, hogy Jézus bekaphatja! (Persze ezen a mondaton most erősen felháborodsz, s legyilkolni vágysz majd. Gyere!) A fentebb leírtak neked szomorúságot okozhattak volna, de fogalmad és figyelmed sincs, hogy erről tudomást végy. Azok a sorok nekem fájnak, mert nem ilyen vagyok. Mi, emberek, alapvetően nem olyanok vagyunk, mint te. Hm. Nem vagy jó vezető. Lehet, hogy voltál, valamikor, valahol, de elmúlt, mint a gyíkká változtatott egyszeriember esete a boszorkánnyal. Nézz a szemembe, s akkor mondd, amit mondani csak sunyin, a hátam mögött mersz! Hozzám beszélj, ne a jobbágyaidhoz! (Nyugi, kapsz majd tőlük paprikás krumplit a fejedre, amikor megtagadnak a báránykák egy másik farkas farkát szopogatva, valamikor a távoli jövőben!) De tudod mit? Fejezzük be ezt a gyűlöletbeszédet! I don’t masturhate. (#) Inkább írj egy mondatot az alaptörvényed utolsó oldalára, a copyright fölé: aki nem vállalja a vitát és nem áll ki magáért, az balek, az lúzer. (Mózesi bölcsesség ez, haha.)