Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

CZAT

mit gondolok? azt, amit te. vagy nem? de. nem. de. nem! de! nem. akkor is! [www.cziczo.hu]

Friss topikok

  • Dr. Visor Karola: #masturhate (2014.05.27. 12:36) Imre, te fütyi vagyol?
  • bikmakk: Kortárs irodalomra, művészfilmre, komolyzenére és színházra már pedig szükség van. Ez nem lehet ké... (2014.05.24. 14:41) Mert.
  • : @Tomi from Space: Szerintem előbb olvass... (2014.02.15. 16:26) Az egészen más...
  • Cziczó Attila: terraincognita.uw.hu/2676.jpg (2014.02.15. 09:04) Ha kicsi lennék...
  • Cziczó Attila: 10% színtiszta (2012.05.17. 08:56) Génjeim

Linkblog

Címkék

Címkefelhő

Lelevelezve

czatti 2014.04.10. 07:07

Levelet írtam a szakmának. Megint. (De utoljára, hehe.) Kíváncsian vártam a válaszokat! Jött. Nem sok, de annál érdekesebb. Kioktatás magas fokon, kikérem magamnak hangvétel, voltam Vidnyánszky2 (mert ő is Attila?), s kaptam nyálasan álmosolygós biztatást: fejlődjünk, majd jönnek. S persze senki sem jön. Mindegy. Megleszünk nélkülük. (De annyira ciki, hogy a kirekesztő kormány ellen lázongó színházi értelmiség ugyanolyan lekezeléssel tojik a fejünkre, mint az általuk felháborítónak tartott kultúrpolitika. Kérdezem én: ki a hibás?)

selfie_1.jpg

Leszarom.

A héten szelfiztem Süsüéknek. Mert alap, hogy kiállok a közegemért. Még ha a közegem nem is lát minket. Nem akar látni. Mert rohadt önző módon felsőbbrendűek, bumm-bumm-bumm! (Bruhahaha, ez olyan szomorú! Annyira, hogy már magamon is röhögök.

S íme, a levél:

privát: kérdés a kétségben (négységben)

Kedves ismerős és ismeretlen tollforgatók!

(Maradok a magázásnál, hisz a címzettek többségével nem vagyunk pertuban.)

Negyedik éve működik (mindenkitől) független színházunk a Józsefváros ganzabbik felében, s felmerült bennem/bennünk egy régóta szívünket facsaró, s mindezidáig megválaszolatlan kérdés: miért nem érdekeljük a szakmát? (Mi, a Fészek Színház.)

Az elmúlt félévtizedben közel 25 bemutatót, 10 munkabemutatót tartottunk, közel száz amatőr és vérprofi színházcsinálóval alkottunk a saját magunk által fenntartott színházi bázisunkon, évente 3-4ezer néző előtt játszunk, a közönségünk szereti a munkánkat, a színházunkat, egyedül a szakmához nem tudunk eljutni. Azaz a szakma nem jut el hozzánk. (Négy kritika jelent meg rólunk ezidő alatt.)

Ha nem lenne Szűcs Kati (akivel igazából inkább barátok vagyunk, mint szakmai partnerek, hiszen diákelőadásainkon kívül nemigen foglalkozik velünk) és Zappe kolléga (aki rendületlenül jár hozzánk, bár még egy mukkot sem szólt rólunk), azt hihetnénk, valami központilag kiadott parancsra le vagyunk tiltva a szakmától.

Keressük a választ a miértre, de nem jöttünk még rá.

Nem vagyunk jók? (Persze felmerül a kérdés: mi a jó?) Túl kicsik vagyunk? Túl eldugottak vagyunk? Pökhendiek, nagyarcúak, elviselhetetlenek, nagyképűek vagyunk? Vagy tehetségtelenek, bénák, önámítóak? Rosszul szólítjuk meg a szakma képviselőit? Anyagilag kellene rápakolni a kapcsolatfelvételre? Fényűzőbben kellene kitárulkoznunk? Nem vagyunk érdekesek? Névtelenségünk lehet az ok? Amatőrségünk? Mi?

Jó lenne megtudni!

Persze nem arra számítok, hogy e levél elolvasása után a kritikus meaculpázva felszedelődzködik, s eljön hozzánk (az lenne aztán a nagytalálkozás!), mert sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának a feltételezést, hogy ilyesmivel zargatjuk, de nem is ezért született ez a levél – mi már berendezkedtünk a kritikátlan működésre, bumm! -, hanem tényleg a válaszokat keressük: mit rontottunk el, mit nem rontottunk el, mit csináljunk másképp, mit ne csináljunk másképp stb.

Mert – bár személy szerint is ismerek egy-két kimondottan rosszindulatú kritikust – alapjában véve a színházról író szakemberek kimondottan jófejek, sőt, inkább élnek „A” színházért, mint a színházcsinálók többsége. (Ezt persze onnan tudom, hogy találkoztam nem is kevés olyan színházcsinálóval, aki szenvedéllyel teszi a dolgát, s hozzájuk viszonyítva elszomorító a többség hozzáállása… na... Kezdek belebonyolódni.)

Ja, egyébként igaz az is, hogy néha – vagy elég gyakran? – kritikus vagyok a kritikusokkal, mert úgy érzem, hogy szereptévesztésben élik munkás hétköznapjaikat, de az tény, s jómagam is maximálisan egyet értek vele: a színház nem létezhet nélkülük! (Ezért gyártunk mi házon belül házikritikákat, hogy legyenek építő viták, vélemények, megtapasztalások. Már egészen belejöttünk, hehe.)

S most tényleg nem azt várom, hogy megteljenek széksoraink szakírókkal, ezt már elbuktuk, berendezkedtünk a kritika nélküli színházcsinálásra, már pályázatokat sem írunk – hiszen a ’szakmai sajtónk’ rovatot üresen kellene hagynunk -, s az a pármillió forint nekünk kevésbé hiányzik, mint amennyire a nálunk népszerűbb és többre értékelt független kortársainknak.

De egyszerűen megpukkadok, ha nem tudom meg, mi volt az oka mellőzöttségünknek!

És tényleg vicces ez az egész, nincs harag, sértődöttség bennem/bennünk, maradunk tisztelői és olvasói a szakmának, csak könyörgöm, ne kelljen már a tudatlanság maró fájdalmával leélni az életemet!

Előre is köszönöm a válaszokat,
maradok tisztelettel:

Cziczó Attila
rendező
www.feszekszinhaz.hu

Címkék: kritika színház kritikus fészek színház

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://haromnower.blog.hu/api/trackback/id/tr385888334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása