Rákaptam a Klub Rádió nagyszerű verses rövidműsorára, amiben kortárs költőink saját soraikat olvassák fel. Hm. Bevallom, mikor először hallottam címzetes költőnk - aki nem mellesleg aranycirádás drámaíró, író, grafikus, celeb - saját hangján elhangzó költeményét, annyira megrémültem, hogy félre kellett állnom a Mester utcában. Második alkalommal már vártam: tényleg ez a kortárs líra? Ez. Én elhiszem, hogy Ady kevésbé finomkodva élt, mindenki Attilája is kicsit őrült volt, Gyuri bácsinak is voltak heppjei, de muszáj ezt ma, itt, nekünk? (Igen.) Nagy Lászlónak volt stílusa! - mielőtt bárki felemlegetné. És nagyon sok JÓ költőnknek ugyanúgy. (Lackfi, vagy Kiss Juci a megmentőim manapság.) És igen, látom magam előtt az ÉS dohányfüstös irodájában a megrendelőt és a költőt egyezkedni: alakítják a kortárs irodalmat. Rendeletileg és trendiletileg, haha.
Az első sorban az nem a Filip?
