Mai napi papi bántás: a tegnapi Az utolsó magyar "szakmai" előadásunkon nulla szakmabeli jelent meg. (Hogy milyen volt, arról délután írok a feszekszinhaz.blog.hu oldalunkon.)
Néhány éve a közösségi facebook másról sem szól, mint az elégedetlenkedő okosok megosztásairól. (Én sem maradok ki, nyugi!) Mert hogy ez a kormány így, meg úgy. Ja.
fotó: kritikusceh.wordpress.com
Csak azt nem értem, hogy ezek az értetlenkedő értelmiségiek - most éppen liberálisok vagymik - miért nem tudják felemelni a seggüket, hogy körülnézzenek a világban?
(Mint mi. Mint én! Mert mi járjuk a színházakat, nézelődünk - tessék olvasgatni a fészkesblogunkat! -, persze nem mondom, hogy könnyű megoldani, s itt főleg az anyagiakra gondolok, de van, ami megéri. És az, hogy a hasonszőrű színházasok nem viszonozzák ezt, megmosolyogtató, hiszen az alkotói gőg simán megengedi ezt az udvariatlanságot. De a véleményformálók hogyan formálhatnak szart is, ha nincs fogalmuk még a képünkről se?)
Tamás írt egy jópofa véleményt a múlt hónapban, hasonló témában. A gyávákról.
Akik hangos szavakkal bújnak a monitor mögé, de kábé ugyanakkora betojisággal, mint a kritizált Orbánságiak, csak és kizárólag a saját közegükben hangoskodnak. Ügyes.
Az, hogy vannak olyan magyar emberek, akik speciel nem az egzisztenciájukat féltik kicsinyes morcossággal, hanem azon munkálkodnak, hogy maradjon esélye a nemgondolkodóknak is átgondolni ezt az állapotot, s megteremtik a lehetőségét, hogy olyanról is lehessen vitába szállni a másikakkal, aminek tényleg van értelme, az smafu.
Most lett elegem az (ál)okosokból.
Akik kisajátították maguknak a színház zászlaját, s feltűzik késő esti vacsoráik asztala mellé, amit jóízűen fogyasztanak el abból a felkkdíjból, amiben barátaik szarát és aranyát mossák - s most tényleg tök mindegy a "mit" -, hogy aztán másnap reggel a számlát leadva rohanjanak almájukhoz, s kiírják a következő jajgatásukat.
Ez a szakma ne képviselje az én színházamat!
Előítéletes, szakbarbár, gonosz, önző emberek mind. Semmibe veszik a magunkfajtákat, s ez semmiben sem különbözik Kádár, Antall, Orbán konzervatív alapú színházutálatától.
És naná, hogy megállás nélkül puffogok ezen, s igen, simán vállalom, hogy röhejes vagyok, mert ezért megéri. Jól beszólni az Arcnak, haha! (Bár itt inkább pofáról van szó. Ami nincs is, jaj)
Mert ha már azt elérnénk, hogy "csak" ne legyenek kíváncsiak az amatőrök hétköz- és ünnepnapjaira, oh, micsoda eredmény lenne! (Hiszen az olyan emberi, nem?)
De ez a pökhendi pofátlanság távol áll a színházszerető emberektől. Bummm!
Hm. Próbáltam czinikusan komoly és vicces maradni. Túinvan. Mert annyira nem kell komolyan venni az egészet!(?)
A színház legyen borzasztó, ne a színháztudorok feje.
Pukkadjanak meg!
Kivéve a kivételt. És most nevesítek is, kapjanak csak egy kis semogatást és reklámot: Szűcs Kati - a legkedvesebb -, Dömötör AdriennE, Turbuly Lilla, Józsa Ágnes, Zappe Lászlóóóó - de sokszor jön! -, Kútzegy Csaba, Fehér Elephánt, Kovács Bálint - (kit hagytam ki?). Ők azok, akik már ültek velünk szemben. És baromi hálásak vagyunk érte, mert amellett, hogy azt jelzik, hogy valamit ér ez az egész, sokszor segítenek is észrevételeikkel - tudom, ez most indokolatlanul komolyan hangzik, de így van!
Őket szívesen látom/látjuk. S ők is szívesen látnak. Mert néznek!
