Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

CZAT

mit gondolok? azt, amit te. vagy nem? de. nem. de. nem! de! nem. akkor is! [www.cziczo.hu]

Friss topikok

  • Dr. Visor Karola: #masturhate (2014.05.27. 12:36) Imre, te fütyi vagyol?
  • bikmakk: Kortárs irodalomra, művészfilmre, komolyzenére és színházra már pedig szükség van. Ez nem lehet ké... (2014.05.24. 14:41) Mert.
  • : @Tomi from Space: Szerintem előbb olvass... (2014.02.15. 16:26) Az egészen más...
  • Cziczó Attila: terraincognita.uw.hu/2676.jpg (2014.02.15. 09:04) Ha kicsi lennék...
  • Cziczó Attila: 10% színtiszta (2012.05.17. 08:56) Génjeim

Linkblog

Címkék

Címkefelhő

Hála/pénz

czatti 2013.08.24. 07:07

Magam is meglepődtem, mennyire nyugodtan és összeszedetten csináltam végig az idei nyári alkotótáborunkat. (Tia ijedten kérdezte is, hogy most akkor ez mit jelent?) Az Élet és/vagy sors valahogy mindig tudja, mikor kell eljutni arra a lépcsőfokra. Minden szál összefut néha, hogy aztán újból össze-vissza kavarodjon. Most éppen megérkeztem ismét valahová.

hala.jpg

Fura dolog ez az amatőr világ. Nem ragozom, hogy ez mit is jelent, írtam már róla eleget. Két fontos dolgot jegyzek le ide: (pénz)fizetség nélkül, de feltétlen akarással létrehozni valamit.

Ez utóbbi most annyira nem izgat engem, hiszen annyira egyértelmű! (Annyira alap.) Ám a fizetség, az nagyon-nagyon érdekes téma. Mert bármennyire szép és nemes gesztus és/vagy hozzáállás, azért csak nem hiszem el, hogy van ilyen! Mert most őszinte vagyok: sosem tudnék csak úgy, szívvel-lélekkel dolgozni, még ha a színházról, édes szerelmemről is van szó.

De hogy is volt ez?

Mikor negyedszázada nekifogtam, a rácsodálkozás vitt előre: jééé, ilyen a színház? Aztán hamar elmúlt, mert rájöttem, hogy a színházcsinálók ritka és csodaszámba vett emberek. Jaj, a hírnév kezdett hajtani előre! Emellett olyan sokáig kitartottam, hogy nagyon belém ivódott. Szinte levetkezhetetlennek tűnt. Aztán mégis...

Közben persze rájöttem, hogy ezért fizetni is hajlandóak megszállott pénzkezelők. Igaz, nem az „igazi" színházcsinálásért, hanem a fiatalokkal foglalkozva létrehozott valami olyasmiért. Így lettem jól megfizetett drámatanár. Aztán megfizetett, majd éppen csak megfizetett. S eljött az a pillanat is, amikor csak a szerelem miatt kellett csinálnom - csinálhattam! -. és csináltam, mert annyira fűtött. De ennek is vége lett, nem maradt színpad, s befejeztem. (De visszatérek egyszer még!)

Hogy mit tanultam a fiataloktól? A határtalan lelkesedést és akarást. Nem létezett olyan akadály, amin ne tudtunk volna túljutni. Persze nem ment könnyen, de mindig sikerült. Hogyan? Olyat kaptam, amit azóta is csak várok lelkem legmélyén: hálát. Jó, igazából majdhogynem az istenségig juttattak el a gyerekek, rajongásuk ugyanolyan határtalan volt, mint akarásuk. Szerettek. (Ha meg nem, akkor ott hagytak. Mert ilyen is volt, sőt!)

S ez hajtott: fürödni a népszerűségben, elismertségben, önzetlen(?) szeretetben. Nagyon vágytam. Azt, hogy az „adásnak" legyen viszonzása is. Azt kapjam vissza, amit adtam. Na, a felnőttecskékkel ez már nem működött. Szomjaztam, ők meg hagytak úgy. Lett is belőle konfliktus! Egy köszönömre vágytam, illetve egy f*szt: hosszú-hosszú hálálkodó sorokra!

Aztán egyszer csak bekattant, hogy hiszen én mekkora hülye is vagyok: kapom én a vágyott köszönetet, csak éppen virágnyelven. Pont úgy, ahogy én is adagolom magamat. S itt tartok most. Azért az örömért teszem amit teszek, melyet csak én látok meg benne és benne és benne. (Néha még saját maguk sem.) Mert ez valami elmondhatatlan áldás vagy mi az izé. És hatalom is: tudok valamit. Valami olyant, amit nagyon sokan nem. És így máris helyére került minden. Én is: tudok önzetlen és önző lenni. Akár egyszerre!

(És nem kamuzom el azt sem, hogy azért csurran-cseppen valami kápé is. Mert az értéknek van értéke. És a piac néha jól dönt. Jó ez így?)

Címkék: vélemény színház

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://haromnower.blog.hu/api/trackback/id/tr285456266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása