'Gabriella tizennégyszer' című drámám bemutatója 2012. október 13-án este 7 órakor lesz a Fészek Színházban. Végigkövetem a próbafolyamatot. Mint rendező és író. Túinvan.
Megmutattuk.
Zsófi és Béla
Azt a hatást, amit elért(ünk) az előadás(sal), még én is értetlen megdöbbenéssel és meglepődéssel konstatáltam. (Idegenszavakból mára ennyi.)
Ez a három ember a színpadon megcsinálta azt, amit és ahogy elképzeltem. (Majdnem. 95% - ahogy Té mondaná!) Két próbánk volt pénteken és szombaton, úgy futottunk neki a nyilvános főpróbának. Ezen a két próbán annyit fejlődött az előadás, mint a lelkesítő első két héten.
Volt oka a nagy megtorpanásnak. (Az eredmény önmagáért beszél!)
A premierig van még egy(-két) próbánk. Van mit javítani. Laikus szemmel persze alig látható korrigálásokra van szükség. De nekem nagyon fontos pontosítások jönnek a jövő héten. Szükséges javítások! (Plusz kettő csak összejött!)
Mert akkor lesz tökéletes.
Béla és Tamás
Úgy érezem egyébként, hogy ez lesz "a" hibátlan előadás. Lehet belekötni, de felesleges. Mert annyira pontos, összeszedett, dinamikus, érzékeny és durva egyszerre, ami ritka.
Kár, hogy ezt kevesen látják! (Sirám következik.) S az hagyján, hogy a szakma nem lát minket/engem. De a "mi" sem lát engem. Ancsi és Kati. (Andai.) Ők igen. Slussz. Pedig néha jól esne a vállveregetés. Mert nem kis részem van a közös elkészültében. (Sok.) Na, mindegy...
Zsófi miatt kezdtem. És azt hiszem, jól tettem. Hihetetlen, ahogy maga mellé állít mindenkit. Súlya van a jelenlétének. (Hát még ha kondija is lenne a terheléshez!) Ámulom-bámulom, és odavagyok érte. Csodálatos jelenség a színpadon. (Büszkeségem!) Jó látni Bélát is, aki a tehetséget és rutint így tudja ötvözni. Színész. Az ív, amit végigjárt a próbafolyamat alatt, bámulatos. Egy hete még ő volt a renitens (még egy, basszameg!), a szövegét nem tudó, mára ő lett a legpontosabb. Nem hibázik. Zsófi - de főleg Tamás - rengeteg apró szócserét bakizik és/vagy tesz a szövegébe. Értelmetváltoztató akciók ezek. Béla nem annyira pontos, de nem is alakít: meghagyja a színjátékszövegem jelentését. És a teste, te jó ég! A tekintete, tartása, mozdulatai, csendjei! (Mint egy szerelmes vallomás, mi?) És Tamás. A - szavak nélküli - leghálásabb. Megcsinálta. Mindenki, aki olvasta, hallotta a történetet, azt várta, hogy belőle csinálok gonoszt. Nem. Tamás szeretnivaló és szeretnitudó. Érzékeny. És, természetesen, makacs.
Aki előtt minden "de" nélkül megemelem a kalapom, Dani. Zenész lett. Tehetséges. (Persze.) Ügyes. (Naná!) Pontos. (Még szép!) Okos. (És?) Érzékeny. (Afféle.) De tökéletes! Úgy játszik "alá" a többieknek, hogy észrevehetetlen. És mégis nélkülözhetetlen. De örülök, hogy megismertem!
(Ancsiról most - még - nem írok. De megemlítem majd. Mert nélküle, ugye...)
Ilyen volt ez a mai este.
Érzelmes.
S a röhej, hogy a java még hátravan. Szerdán rakjuk össze a véglegest. Nem lehet, hogy akkor sem! (Mert több lehetőség már nem lesz rá.)
És egy hét múlva premier...
(Búcsúzom Gabriellától.)
