Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

CZAT

mit gondolok? azt, amit te. vagy nem? de. nem. de. nem! de! nem. akkor is! [www.cziczo.hu]

Friss topikok

  • Dr. Visor Karola: #masturhate (2014.05.27. 12:36) Imre, te fütyi vagyol?
  • bikmakk: Kortárs irodalomra, művészfilmre, komolyzenére és színházra már pedig szükség van. Ez nem lehet ké... (2014.05.24. 14:41) Mert.
  • : @Tomi from Space: Szerintem előbb olvass... (2014.02.15. 16:26) Az egészen más...
  • Cziczó Attila: terraincognita.uw.hu/2676.jpg (2014.02.15. 09:04) Ha kicsi lennék...
  • Cziczó Attila: 10% színtiszta (2012.05.17. 08:56) Génjeim

Linkblog

Címkék

Címkefelhő

Gondolatlanul

czatti 2012.09.19. 07:07

Tegnap színházban voltam - ritka az ilyen, hiszen színházcsinálóként napi 24 órában csinálom a sajátot, s így hogyan maradna időm másokra? -, s elgondolkodtam: miért tartunk itt?

Persze tisztában vagyok vele: el kell fogadni a helyzetet, s együtt élni vele! Nincs más út. Lázadni? Minek? Ki ellen? Vidnyánszky úr mondta pont a héten: „a magyar kőszínházi struktúra igazi kincs: foggal-körömmel védendő." Erre reagáltak a függetlenek: „De vajon kitől?" Teljesen igazuk van. Mindkettejüknek. Kár, hogy a szavak dobálásán túl sosincs változás. Duma van, tett nincs.

Nincs közeledés, értelmes párbeszéd. Nincs kíváncsiság sem.

kacsa.jpg 

Kinek játsszunk? Fel lehet háborodni azon, hogy a Madách Színház a leglátogatottabb, de tenni ellene: minek? Miért? Ez van. És miért lenne baj? Az miért problémás, ha egy néző ugyanúgy szereti a Vígszínházat mint a Krétakört? Örülni kellene annak, hogy van egy olyan ember, aki kétfelé is lát.

Nincs színházkultúránk. Kevés értő emberre számíthatunk; ezért örülni kell a kevésnek, s nem bánkódni rajta.

A többség pusztítani szeret. Annak több a látszatja.

Ültem tegnap a színházban, csillivilli kis kamaraterem, légkondival, menő technikával, mégis egész előadás alatt össze-vissza pásztáztak a fények, csak a színészt nem világosították meg. Milyen technikus az, aki nem érzi úgy, hogy neki meg kell oldani jól a feladatot? Valami lesz - ez a vezérszólam. (Aztán jöhet a sör.) Színházat csinálni munkaórában, csakúgy, minek? Hogy képzelik ezt? Miért vannak dilettánsok a színpadok körül? Nincsenek már szerelmesei a színháznak?

A színész áhítja a színészséget. Hírnév, taps, elismerés, sztárság. A fiatalok depláne. Nekem hiteltelen ez a hozzáállás. A tehetséget kisajátítani munka nélkül: nem hinném, hogy hozhat eredményt. De nehéz jóembert találni a színészek között! Pedig akad. Csak a hangját nem arra használja, hogy azt ordítsa világgá: én jó vagyok! Észre kell venni őket! Ott ülnek csendben a színpad környékén. Ott élnek.

És ez az egész ország... Nem szereti a színházat a magyar. Nyűgös dolog ez. Odamenni, kiöltözni, jegyet venni, végigülni, hazamenni. És nem is érti, miért van egy fekete dobozba zárva az a város, az a szoba, az az ember. Nem is olyan igazából! Mélyre ásni nehéz. Gondolatokat igényel. Tanulni kellene ezt is. (A gondolkozást.) De ki tanítja meg? A tanár? A tanár nem akar kulturált lenni. (És hosszú 'ú'-val is írja, mert hátha!) Csak tanár szeretne maradni, észrevétlenül. Azt tanulta. Nyolctól kettőig. Utána már fárasztó és idegesítő. És különben is, mi köze van ahhoz a Ferikéhez? Van annak a gyereknek apja, anyja. Vigye színházba a szülő, azért szülte, nem? ("És a szőlőt meg ki kapálja meg, ha én színházban unatkozok?")

Majd a politikus, mi? Hiszen a színházhoz pénz kell! Nem annyi, mint a filmhez, de több, mint az irodalomhoz. (Művészetek értéksorrendje, ugye!) De a politikusnak nincs ideje színházzal foglalkozni. Egyrészt segghülye a kultúrához. Másrészt kell a jó kocsi, a jó öltöny, a jó nagy ház, a céget is rendbe kell tenni, meg bármikor szólhat a főnök, hogy alá kéne írni.... Nem marad idő ilyen haszontalan dolgokra. (Plusz: gondolkozni kell, ami... ne már!) Feltűnt amúgy - végre! - egy értő politikus, persze szakügyi, ő a Simon Laci - aki egyébként földim -, és vannak gondolatai, süt mondataiból az értelem, átlátja a helyzetet, látja a változtatás szükségességét, de... De pártkatona, és rohadtul azt kell mondania minden ötödik mondatban, hogy az előzőnyócév, meg gyurcsány, és az Alföldi annyira mégsem...

Ez a helyzet.

Érdemes foglalkozni azzal, ami nincs? Hiszen sohasem lesz! Nem változik meg ez a közeg. Annak kell örülni, ami van. Realitás.

Ujjongani kell a tizenkettedik nézőnek, s nem sopánkodni, hogy miért nincs még húsz. Mert nem is lesz.
Hacsak nem várjuk ki türelemmel és alázattal!

(De ez már demagógia. Eszem inkább egy parizeres kenyeret. Vagy eszek?)

Címkék: vélemény színház fészek színház

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://haromnower.blog.hu/api/trackback/id/tr384787370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.