'Gabriella tizennégyszer' című drámám bemutatója 2012. október 13-án este 7 órakor lesz a Fészek Színházban. Végigkövetem a próbafolyamatot. Mint rendező és író. Túinvan.
Nem terveztem, hogy egy-egy próbáról külön is írok, de a hétfői megér egy külön bejegyzést. Történt ez-az...
Megérkezett Dani és a dobja. Már vártam. Fontos dramaturgiai elem az élőzene szerepeltetése. Egyrészt a történetszálhoz köthető. Másrészt fontos akusztikai elem: a csendek ellenpontozása.
Most még hangosnak tűnik - nekem nem! -, ezen lehet, hogy változtatunk. De jót tett az előadásnak. (Nagyon jót!) Kissé aggódtam, mert amit elképzeltem, most hallottam vissza először. Pont olyan, amilyennek akartam.
A próba hosszú volt. 4,5 óra. (Színházi- és cziczómércével ez nem sok idő.) A társaság viszont nem szokott hozzá. S nem csak a gabriellások, az egész társulat. Puhány csapatom van, de ezen dolgozunk majd! Béla most mutatta meg, milyen is az, ha valakinek a színészet a hivatása: meg se kottyant neki a monstre próba.
Mindenki dolgozik, tanul, s csak aztán jön a Jemolba. (Béla is.) Ez lehet indok akár. De mégis meglepett Zsófi és Tamás kifulladása. (Érdekes, mert Zsófira végül is pozitívan hatott. Hm.)
Dani meg bolond és fanatikus zenész. Napokig bírná a zenélést. (Ezért is szeretem.)
A megoldás: nem csinálunk több ilyen próbát.
A szövegekkel jól állunk. (Jól állnak.) Még egy hasonló - de rövidebb - "összpróba", s belemegyünk az analizálásba. Végre rendezek! Lesz rá két hetünk. Nem sok. (Vagy de?)
És megérkezett a napi politika is: lehet-e Viktóriának hívni a szereplőnket? Utálom ezt a helyzetet. Hogy a miniszterelnökünk neve Viktor. Mert annyira tökéletes keresztnév ez, olyan, a jelentését hihetetlen erővel magában hordozó szó, amit nem lehet nem használni drámaíráskor. Ám, mivel erősen félreérthető lenne mai magyar politikai kontextusban, Viktória doktorunk majdnem nevet váltott, s lett belőle... Barbara, vagy Andrea, vagy Matild...
Aztán maradt, ami volt. Inkább rizikózunk.
Bízom benne, hogy aki felkapná a fejét erre a névazonosságra, az nem jön el hozzánk.
Eddig sem jöttek.
Talán a szerzői jogi kérdés is megoldódott! Az ötlet Ariel Dorfman drámája alapján született, de más szöveg, más karakterek, más környezet: néhány szerkezeti ponton, s az alappilléren találkozik csak a két dráma.
Szerintem ez egészen új dráma lett. Valakinek az ötletéből.
Meglátjuk!
