'Gabriella tizennégyszer' című drámám bemutatója 2012. október 13-án este 7 órakor lesz a Fészek Színházban. Végigkövetem a próbafolyamatot. Mint rendező és író. Túinvan.
Az első hét után...
K.jó vagyok - megígértem a többieknek, hogy így kezdem. S még lehet, igaz is. Mind a négyen elégedett beteljesedettséggel vettük tudomásul, hogy nagyon jól haladunk. Néha már azt éreztem, csak napok kérdése, s készen vagyunk.
Persze ez illúzió.
Hogy hol a vége, azt nem látom. Addig még rengeteg munka és még több egyetértés szükségeltetik. Az biztos, hogy a hétre tervezett etapot maximális pontszámmal abszolváltuk. Mennyi idegenszó!
Mennyi idegen...
A három karaktert három oldalról fogta meg a három színész. A legnehezebb Zsófinak. Címszereplő, egyedül van kettő mellett, s egy meglehetősen ingatag, érzelmeiben kilengő figurát kell hoznia. Az első nap - hétfőn - még nagyon keresgélt. Az utolsó nap - pénteken - már többször eggyé vált karakterével, mint nem. Az őrültségbe ágyazott józanságot szinte képtelenség hitelesen eljátszani. Nem is kérhetem tőle! De azt, hogy kizökkentse a nézőt a hétköznapi fásultságból, kötelezővé kell tennem neki. Megoldja? Béla fergeteges. Könnyű neki. A legtöbbet tudja megoldani technikából, ami jókora előny a többiekkel szemben. És szorgalmas - hiszen ez a munkája: színész. Szövegtudásban élen jár, ami nem jelent semmit ebben a fázisban. De kellemes gesztus tőle. Tamás vívódik - a magamódján. Sokszor Tamást játszik, ragaszkodva sablonjaihoz. Aztán hirtelen ott áll előttünk Dániel. Amikor áll, akkor tart legelőrébb. S amikor Dániel éppen házaséletet él. Ezek a jelenetek állnak legközelebb a véglegeshez.
Ott tartunk egy hét után, hogy az előadás gerincét - az utolsó 50 percet - stabilan érti és megérti a három szereplő. Honnan hová? - tudják a választ. Voltak már késznek tűnő percek is. Pedig még nem. Még nincs készen semmi.
Semmi sem végleges még. A rendezés csak egy hét múlva kezdődik. Amikor látjuk egybe' az előadást.
Az lesz a dráma kezdete.
