Simán letagadom bárki előtt, hogy havonta-kéthavonta beírom a gugliba nevem, és végigpörgetem a 20-30 oldalt! Öööö... Ilyet nem csinál egy tisztességes művészember, ugye? Mert nem illik. (Egy f*szt nem!)
Emlékszem, amikor az első 'Csak az az 1' könyvem megláttam a metrón egy fiatal kiscsaj kezében. Lapozgatta. És felröhögött! Hogy amit én akkor éreztem! Én azt éreztem, hogy engem felemelt az Úristen… (Majdnem.)
Így akadok rá néha egy-egy bemutatott darabomra. Kábé harmincszor vittek színre. Sosem szóltak róla. (Jó, komolyabb színházakban azért ez megkerülhetetlen!)
Erre néhány hete kaptam egy e-mailt.
Tisztelt Cziczó Attila!
Amatőr diákszínpadunkkal 2012. 06. 13-án színre visszük Romantika című
darabját. Nagy szeretettel szeretnénk meghívni a Komáromi Jókai Napokra,
az egyik legnívósabb felvidéki amatőr színjátszó fesztiválra, a fent
említett időpontban, 19:00 órára. Megtisztelne minket, ha jelenlétével
emelné az est hangulatát.
Tisztelettel,
Dudás Szabolcs
tanár
Naná, hogy megjelentem! (És emeltem...)
Komárom szép város. A híd keskeny. Euróval kell fizetni, de forintra is átszámítják. Cigizni lehet a kocsmán belül is. A Művelődési Központ eldugva a világ szeme elől. Komárom Szlovákia egyik városa. Magyar. Sok cigány él ott is. Romantikus.
Az ifjúsági (+diák) korosztálynak kevés jó színjátékszöveg áll rendelkezésére. Ebben nagy segítségére vagyok ifjú barátaimnak. (Élnek is a lehetőséggel.) Legnépszerűbbek a kamaszdrámáim - azaz életjátékaim -, ezeket falják a játszók, örömmel használják betanítóik. Az, hogy búbánatos cigánymesémet egyszerre emlegetem fel egy komáromi ifjú, frissen kirúgott tanáremberrel, mégis meglepett! (Jövő évadunk nagy durranása lesz felújításunk.)
Élménybeszámoló:
Feszengve várom a kezdést. (Mondanom sem kell: tömeg a nézőtéren!) Érkezik a zsűri. (Soly és a többiek.) Fény le, kezdődik. Motyogom a kezdő mondatokat. (A cigány lop. A cigány csal. A cigány hazudik.) Nevetés a nézőtéren. (Fasza, erre is akadnak értő magyar romaszakértők!) Indul. Fiatalos. Mégsem vicces. Romantikus. (Búbánatos.) Színes játszók, kitalált hangulatok, megművelt karakterek, lassú játék. Zene sincs. (Hiányzik.) Néha csend a nézőtéren, érzelmek a színpadon. (Na ja!) És vége. Vastaps. (Siker?)
Mögöttem a fiatal rendező megkönnyebbült mosollyal, csillogó szemekkel fogadja a gratulációkat. Bemutatkozunk. A fiataloknak is. Közben egy újságíró interjút készít az íróval. (Erre nem voltam felkészülve.) Ismernek. (El.) Kis lépés ez színháztörténeti mértékkel, de nagy lépés néhány ember életében.
Ezért érdemes.
Na, ez történt velem mostanában.
Ugye, hogy romantikus történet?
Mondja még valaki, hogy mekkora egy marhaság ez a színházasdi!
(És igen, belerendeztem. Használják, vagy nem, kit érdekel?)
