Fiatal színjátszóimmal (Bugyiról) részt vettünk a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozón. Régebben sokszor fesztiváloztunk ezen a "versenyen", s szép emlékek maradtak azok a gárdonyi, agárdi, hegyhátos vendégeskedések.
Idén Vácon voltunk, s nem kaptunk valami fényes értékelést. Lehet azt gondolni, hogy ezért írok most néhány keresetlen sort a gyermekszínjátszásról. Én nem így gondolom. (Persze, hogy sértett vagyok, de ez egy másik téma.)
Mert úgy általánosságban vagyok elkeseredve.
Perényi Balázs (a zsűri elnöke)
Azt tapasztaltam, hogy nagyon rossz irányt vett a drámapedagógia vagymi. Egyenesen katasztrófálisnak érzem a helyzetet. És naná, hogy a felnőttek miatt!
A színjátékból mindig is a játék érdekelt. Játszani! Őszintén, önfeledten, "tanulva". Jóideje már kamaszokkal játszom a színt. Velük más. Mert nekik a legfőbb játékszerük az élet. Némán figyelik. És hangosan elutasítják. Csak úgy lehet/szabad/érdemes színházast játszani velük, ha figyelünk rájuk - s hagyjuk, hogy figyeljenek ránk!
Ez a hozzáállásom most nem aratott osztatlan sikert. Mindegy.
Amit észrevettem, az a felnőttek akaratos felnőttködése volt. Vetélkedés, vagy valami megfelelési kényszer, vagy egyszerűen önzőség az oka? Lényegtelen.
De az, hogy a körülöttük álló gyerekekre nem figyelnek, az már nagy felelőtlenség. Gyakorlatilag sakkfigurákként pakolgatják ide-oda csemetéiket az un. pedagógusok. Majd eljátszott pironkodással, kéztördeléssel megmagyarázzák tettüket.
Nincs mit magyarázni!
Aki korlátozza a rábízott ifjak gondolkodását, mozgását, érdeklődését, az takarodjon innen! Felháborít ez a hozzáállás. Poroszosan nevelni drámajáték címszóval tilos!
"A jó kisgyerek akkor jó kisgyerek, ha a felnőttek nélkül is tudja, hogy mi a jó viselkedés!" - hallottam kedvenc mondatomat egy tanárnénitől. És a folyamatos pisszegést: maradjanak csendben a bogaraink, előadás van a színpadon. Ellenben fegyelmezett, izzadtságszagúan pontos mozgások, szépen felmondott mondatok rendre megjelentek a "színdarabokban".
Az, hogy ehhez asszisztál a szakma, az csak mélyen elszomorít.
Néhány éve még nagyon izgalmas előadásokat láthattam ezen a fesztiválon. Jó lenne azt hinni, hogy mindössze ez a váci találkozó gyűjtött össze ennyi selejtet.
Nem szívesen voltam közöttük. Rossz emlék marad.
(Persze találkoztam néhány remek előadással most is. Róluk is írok majd. Nyáron.)
