Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

CZAT

mit gondolok? azt, amit te. vagy nem? de. nem. de. nem! de! nem. akkor is! [www.cziczo.hu]

Friss topikok

  • Dr. Visor Karola: #masturhate (2014.05.27. 12:36) Imre, te fütyi vagyol?
  • bikmakk: Kortárs irodalomra, művészfilmre, komolyzenére és színházra már pedig szükség van. Ez nem lehet ké... (2014.05.24. 14:41) Mert.
  • : @Tomi from Space: Szerintem előbb olvass... (2014.02.15. 16:26) Az egészen más...
  • Cziczó Attila: terraincognita.uw.hu/2676.jpg (2014.02.15. 09:04) Ha kicsi lennék...
  • Cziczó Attila: 10% színtiszta (2012.05.17. 08:56) Génjeim

Linkblog

Címkék

Címkefelhő

nem/más próbanapló

czatti 2012.03.01. 07:07

1. - december 18. vasárnap

Hivatalosan is elkezdtünk foglalkozni a darabbal. nem/más. Ez a címe. (Ami elég régi. Mármint cím. Ez a harmadik történet hozzá. Mindegy... bonyolult!)

Miért ez az egész? Elmondom.

Még nyáron kitaláltam, hogy a nagy létszámra tekintettel - s nem beszélve a rendezni vágyók gyarapodó listájáról - három bemutatót készítünk tavasszal. Egyszerre. Attila, Tamás, én.  És elindult a licit. Mint egy lóvásár. Végül odajutottunk - Nanni, Zsófi, Máté és Bandi kivételével, akik most nem tudnak/akarnak szerepelni -, hogy mindenkinek lett csapata. Enyém lett a "maradék". S ez nem czinizmus! A négy kezdő jutott nekem. Tia és Zsani alapból "engem választott". (Ez persze nem így indult. A némalányt Nanni játszotta volna, s Tia a szembeszomszédot. Aztán kiderült, hogy az érettségi komolyabb családi odafigyelést okoz, ezért nem rizikóztunk: Tia lett a némalány, s Clau a másik. Aztán Clau is rájött, hogy mégsem jut ideje tavasszal színházazni, ellenben Zsani meg arra jutott, hogy nagyon is van kedve ehhez, így jött össze a végleges nem/más-páros. Bonyolult, mi? Ráadásul Clau közben meggondolta magát, s persze, hogy nálam jutott neki egy szerep! Ő lesz a kistestvér.) Így állt össze a társaság: a két "főhős" és a testvér mellett Guszti lesz a szerelmes fiú, Józsi az apa, Brigi a barátnő, Szelli a mentalista. Az újoncok. (Majd Kati is megjegyezte: sértett bánattal veszi tudomásul, hogy nem számítunk rá. Hm. Lehet, hogy lesz egy nagymamánk is?)
Majd mesélek még az "eredetről, de mára ennyi. 

Amúgy ma ilyeneket csináltunk. (És ebből lesz egy másfélórás dráma! Hm?)

2. - december 27. kedd

Időközben beigazolódott sejtésem: Andai Kati is szerepel a darabban. (Mamma.) Ma még nélküle próbáltunk - majd januárban csatlakozik. Ha lesz szövegkönyv. (Ha lesz! Nagyon nem megy a "megírás". pedig mára ígértem... Ajjaj!)

Jeleneteztünk megint. Szomszédi viszonyok - ez volt a téma. Nem tudom... Ma azt mondanám, hogy aranyosak. Zsani és Tia kepeszt, a megszerzett tapasztalatot ígéretesen hasznosítják. Guszti csenevész. Nyolc éve ismerem. Mindig is az volt. És szólózik egyfolytában. Józsi, Szelli és Brigi lelkes amatőrök a szó legszentebb értelmében. (Amúgy Szelli és Józsi ma nem volt. A hölgyemény nem ért rá, Józsi pedig éli évvégi drámai hétköznapjait: gyomorműtét, lumbágó, családi gyász stb. Mert az élet már ilyen!)
Az egyetlen biztos pontnak Clau tűnik. Egyébként is nagyon odatette magát ebben az évadban, megérdemli, hogy szerepelhet tavasszal is!

3. - december 28. szerda

Az irodában próbáltunk. Brigi és Józsi nélkül. Jaj, Brigi mit keres itt? Jó, ez vicc, de mégis. Úgy került hozzánk, hogy egy ügyes kis csellel azzal hívott fel, hogy Vera barátnője. Ezért nem mondtam nemet. Mert megbeszéltük, hogy idén már nincs tagságbővítés. Nem baj. Valami lesz Brigivel is. Azt hiszem, lelkes...
Guszti és a nők. Ez volt ma a játék. Jót szórakoztunk. Mert megbeszéltük, hogy sokat játszunk a jelenetpróbák mellett. Ma egy ilyen nap volt. Clau viselkedett kissé furcsán. Zsani nagyon lelkes, Tia pedig zárkózottan idegesítő. De imádom! (Szellit meg depláne, haha.)

4. -  január 2. hétfő

És Brigi ma felmondott. Nem vagyok meglepve. (Vagy igen?) Nehéz. Gyakorlatilag kilátástalannak tűnik, hogy valaha is megírom ezt a drámát. Vannak szövegfoszlányok leírva, de minden más a fejemben ragadt. Valahogy ki kellene szedni. Röhögve azért azt mondtam a fiataloknak, hogy várok még, hátha más is kiszáll a sorozatból. (Szerintem már nem.) Lassan Kati is jön. Mit mondok neki? (Clau furcsa. Kezd meghülyülni.)

5. - január 4. szerda

Clau, Tia, Józsi. Családépítés az irodában: "A beköltözés". Ma végleg kisimítottuk a család viszonyait. Elrontani nem nagyon lehet. Persze a konkrét szituációk - azaz a jelenetek még "el lehetnek szúrva" -, de az alapok betonbiztosan állnak. Élveztem a játékot velük. (Ma Clau is egészen elviselhető volt. Nem nagyon tudok napirendre térni viselkedése fölött. Miért ilyen?)

6. - január 6. péntek

És elkészült a szövegkönyv! Mit mondjak: elfáradtam. Gyakorlatilag három nap alatt írtam le. (Mint tudjuk, ez nem jelenti azt, hogy három nap alatt írtam meg!) Olvasópróbát tartottunk. (Józsi nélkül. Finnország felé kocsikázik. Vagy vissza. Dolgozó ember.)

És itt akkor részletezem a célt. (Miért így készül ez az előadás, kinek mi a szerepe, feladata, kivel honnan hová szeretnék eljutni.)

Amikor fiatalokkal készülünk egy bemutatóra, mindig sokkal-sokkal fontosabb a szereplők útja, mint maga a darab elkészülte - én így gondolom. Fontos a közösség együttes fejlődése, s az egyéni lehetőségek határainak megtalálása. Valahonnan valahová eljutni. Ez sosem ugyanaz. Most sem. (Az, hogy felnőttek is bekapcsolódnak ebbe a közös alkotásba, csak színesíti a "munkát". Nekik is vannak kitűzött céljaik, de erről most nem értekezem.) Clau, Tia, Zsani több éve vannak közöttünk. Már ismerem őket, s ennek tudatában kapják meg a feladatokat tőlem. Van nekik egy karakterük, ami segíti őket a fejlődésben. Sosem véletlen, mi is az eljátszandó. Claunak meg kell nyílnia, kilépnie a fájdalmasan összezárt kapui mögül, s elfogadnia helyét a világban. Nagyon nincs jó helyen - ezt ő is érzi. Most éppen nagyon rossz irányba indult meg, de ezen próbálunk segíteni. és jó lenne végre egy új arcot is mutatnia a színpadon!  Tia zárkózottsága egy igen erős negatív kisugárzást, egy nehezen megfogható, ezért inkább ellenszenves mázt borít egész egyéniségére. Nem képes kifejezni önmagát, nem jó döntéseket hoz - miközben egy nagyon is érdekes, értékes, szeretnivaló ember él benne legbelül. Tudom, mert nagyon szeretem ezt a lányt. (Például ezt a tehet is viselnie kellene méltósággal, nyugalommal, örömmel!) Zsani nagyon hirtelen lett felnőtt. Vigyázni kell rá, hogy a rá nagyon is jellemző játékosság ne vesszen el! Hosszú hónapok után végre látszik rajta a lelkesedés, a felszabadultság. Ezt kellene valahogy stabilizálni. És a két "új", Guszti és Szelli - akik valójában nagyon is régi ismerőseim - feladata a közösségben levés elfogadása. Mindketten ismerik már ezt, hiszen komoly múltjuk van, mégis azt érzem, hogy az újat felmutató feladatok megakasztják őket a kiteljesedésben. Nekik meg kell szeretniük ezt a közösséget, a Fészek Színházat, mert csak úgy lesz értelme a további közösködésnek. Ez ám a nagy kihívás!
Szerencsém van - mint hosszú évek óta mindig -, mert Ancsi is mellettem lesz végig. Ketten vagyunk egy.

7. -  január 7. szombat

Írtam az egyén és közösség fontosságáról. Néhány gondolat lemaradt. Hiszen a párhuzam, a kettő közötti kölcsönhatás kihagyhatatlan, ha alkotásról beszélünk. Van ugye az alkotó, aki a kézzelfoghatatlant beteszi a közösbe, ahol a többi alkotó egyéni, makacs felismerése végül egy közösen megalkudott, egységes közlésbe torkollik. Ez az alkotás vége. (Mert innentől a produktum öntudatára ébred, s ledobva magáról bábáit, megkezdi életét. Szép szavak ezek.)

Annyira nem kell megijedni, mikor ilyen komoly szavakkal dobálódzom, de el kell fogadni, hogy a kifejezés nem egy könnyű műfaj az emberi létezés sokszínűségében.

Amúgy teljesen hétköznapi próbánk volt ma (is), Zsani és Szelli az irodában ismerkedett karaktereikkel, Guszti pedig a társalgóban próbálkozott belemászni főhőse agyába, s kifejezően kifejezni a szerencsétlenkedő fiú monológjait. Alakul ez. Nagyon nyers még, félénk, de alakul.

(Ma volt a névnapom. Kaptam csokit, cukrot, sokmindenjót.)

8. - január 13. péntek

Péntek. Első jelenetpróbák a színházteremben. Hm. Van még időnk. Ma nem volt összhang. Szerintem miattam. Nem nagyon tudtam odafigyelni, s főleg nem nagyon tudtam tolerálni. Guszti sértődékenyen vette ezt tudomásul. Józsi nagyon amatőr - ahogyan általában használjuk errefelé a jelzőt -, most még fogalmam sincs, hogyan fogom ellazítani. (Csak azt tudom, hogy sikerül.) Bár voltak sikerélmények mai is, inkább felejtsük el ezt a napot! (Péntektizenhárom.)

Ja, a héten Tiával találkoztunk két siketnémával, akik segítik őt felkészíteni. Tia teljesen önállóan állt neki a némalány megvalósításának. Keresett, és talált. Valahogy így képzelem ezt: akarat és tett.
Érdekes volt a találka. Mert valahogy értelmet kapott a dráma címe: nem mások. Viccesek, emberiek, érdeklődők. (És Tia is. Egy jópont neki.)

9. - január 14. szombat

Clau és Tia annyira passzív, hogy már fáj. (Hogy ki a hunyó, még nem tudom. Claura tippelek.) Lassan beszélnem kell velük, mert mérgezik a csapatot. Kati lelkes. Sokat segít a lányoknak. És nagyon élvezi. (Szöveget persze nem mond könyv nélkül, de ez így van rendjén.) Józsi attól civil, mert szaval. A beszéd a gát. (Hatalmas felfedezés.) Innen indulunk ki. Erre épül innentől a karaktere. Józsiba bújtatott András lesz.

Jaj, Zsanit nagyon imádom. Szinte szabadszemmel látható, ami az évek alatt ráragadt. Amit tanult. Mindent használ. És amiben nem elég jó, azt finoman arrébb söpri. (Van stílusa.) Szelli pedig az "agy". Végre! Valaki, akinek nem kell ugyanazt századszor (na jó, harmadszor) elmondanom. Figyel, értelmez, tesz.

10. -  január 20. péntek

Kati aggódik, de tüneményes! Zsani lelkes. Guszti visszafogott. Szelli meglepően magabiztos. Tiát és Claut helyretettem. Sokat nevettünk. Tánc. Zene. Jelbeszéd.

Röviden ennyi volt ma.

És a csók! Zsani kijelentette, hogy nem, nincs csók! (Pedig egyszer már megegyeztünk .- igaz, nélküle.) Ilyen az amatőr színház. Mert ilyenkor nem egy dörgedelmes "de" következik, hanem a megoldás. Megoldottuk. Nem lesz csók, csak egy funny kiss. Valami ilyesmi. (De kár!)

11. - január 21. szombat

Ma játszottunk. Csak úgy. Sokan - a társulatból. (Na jó: nem kevesen!) A darabbal nem foglalkoztunk. Néha ilyen is kell!

És nem meséltem még a nem/más eredetéről.
Az úgy volt, hogy Merenyén, mikor a Fémet búcsúztatuk, Sütivel és Somával azon szórakoztunk, hogy kitaláltunk egy drámát kettejük főszereplésével. Gyorsan ment. Két homokos férfi szerelme, házassága, boldogsága, boldogtalansága, mert a család és társadalom elszakítja őket egymástól. Vicc volt, de rögzítettem agyamban. Aztán ugyanezzel a címmel egy afféle magyar western ötletét kezdtem bogozgatni. Ebben például Tia és Hajni két robotnőt játszottak volna: egy japánt és egy kínait. Végül csak a western ötletre ugrottam rá, egyszer Verával és Bélával meg is csinálom. Aztán a három tavaszi darab célkitűzését lefixálva, beírtam a honlapra címnek: nem/más. De fogalmam sem volt, mi lesz. Azt tudtam, hogy Nanni érettségire készül, s anyukája elég komolyan be tud szigorítani, ezért találtam ki, hogy legyen néma - mert akkor nem kell szöveget tanulnia, több ideje lesz matekozni, angolozni stb. És a kamaszság, a szereplők száma, a némalány, Kati megjelenése alakította végül a megírt sztorit. Ami a Káélet folytatása lett végül. Így történt.

12. - január 25. szerda

Clau végre megszólított! (Facebookon. Hm.) Valamit kell vele kezdeni, mert nem jó ez így. Írt egy gyönyörű életösszegzést. Kár, hogy nem teszi nyilvánossá. Érdemes lenne sokmindenkinek elolvasnia!

Zsani és Tia volt ma a két nem más. Most úgy gondolom, hogy nagyon jó választás volt a kettősük. Tia teljesen megváltozott, élvezet vele lenni. És figyel, tanul, akar. Zsani meg depláne! És nagyon passzolnak egymáshoz. Együtt élnek. (Lesznek barátok? Nem tudom. Jó lenne! És ma éreztem először, hogy ez a nem/más akár még esztétikailag is lehet színház. Kicsit erősebb lett, mint terveztem. De nem szédültem meg, a cél nem változott!)
Jó, erős, életszerű. Ilyen ez a páros.

13. - január 27. péntek

Attól félek, hogy a nem/más is színház lesz. Elsősorban színház. Erős szöveg, látványos színpad, szuggesztív színészek. Mindig ez van: az ember próbál a házában békét teremteni, de a szín mindent visz.

Van egy erősen (audio)vizuális jelenet a darabban. Egy musical "paródia". Ma ezt tettük rendbe. Nagyon ott van! Mindhárman - Tia, Clau és Guszti - bájosan erős jelenlévők a jelenetben. Vörös. Mint Párizs. (Mint a Moulin Rouge.)

14. -  január 28. szombat

Zsani ma nem jött. Miattam. (Nem írtam be a próbarendbe.) Nehéz hibátlannak lennem, amikor annyi mindent én csinálok ebben a színházban. Kellenének társak mellénk. (Ancsival ketten néha kevesek vagyunk.) Amúgy haladunk, Szelli meglepően jól megtalálta helyét a színpadon, csak kicsit jobban akarhatná ezt az egészet. Józsiban végre megláttam azt, amire már nagyon vártam. Szenved, de nagyon akarja! (Ez így jó.) 

15. - január 29. vasárnap

Zsani erős. Józsinál valami már dereng, de sok van még hátra. Clau profin unott, Tia arca igézően szép.

16. -  január 30. hétfő

Ma beállítottam a fényeket. Máténak hála, tudunk már stackkelni. (Jaj, de bonyolult egy előadás ez!)

17. -  február 3. péntek

Guszti szívhez szólóan mondja a monológot. Remélem, felnőttként majd sokszor visszanézi ifjú önmagát! Zsani és Tia nem nagyon voltak ma összhangban. Tia nem tudja kizárni látószögéből Zsanit. Pedig ha sikerülne, nagyon erős jelenet lehetne ez (is).

18. - február 4. szombat

Csak Józsi meg én. Bevonultunk a színházba, és beszélgettünk. Sokat. Hogy ennek lesz-e gyümölcse, még nem tudom. Ötvenévesen nehéz lehet belecsöppenni ebbe a világba. Nagyon becsülöm érte ezt a férfit. Józsit.

19. -  február 10. péntek

(Toldi) Bandi 18 éves lett. Megleptük, megköszöntöttük. Így csúszott a mai próba, későn kezdtünk, aztán a Jemolban aludtunk. (Már aki!) Fárasztó volt. Rövid összegzés: Zsani sírt a horrorjelenetben, Szelli remek, Clau hisztis, de egészen jó, Tia félelmetes és gyönyörű, Guszti meglepően visszafogott és odafigyelő + jó, Józsi tanulta a szöveget, lehet kezdeni dolgozni, Kati -mint mindig - profi és kedves.

20. -  február 12. vasárnap

Nem vagyok hajlandó többet Clauval foglalkozni! Ancsival rengeteg beszélgetünk - most éppen róla. Mindig tud választ a miértre (Ancsi), s nekem kellene megoldást találnom hozzá. Egész jó arányban sikerül is, de most feladtam: nem látom értelmét az erőlködésnek.

A kimaradt jeleneteket néztük meg. Aztán megérkeztek Tia felkészítői, s nekiestünk - a már emlegetett - kétlányos monológnak. Sokat segítettek, s talán Tia is megértette végre, mit is jelent ketten egynek lenni. Kati ma nagyon elfáradt, de őszinte odaadással csinálja. Józsi is - persze ő másik oldalról megközelítve a helyzetet. Guszti sértődős, de ez megszokott nála. Szelli nagyon okos! (Mondtam már?) És amin még én is meglepődtem: a legprofibb a fiatalok közül Zsani. Hol van már az az ingatag lelkivilágú kislány! (Benne. Csak koordinálja.)

Először mentünk végig a teljes darabon. Maradt benne plusz tíz perc, s némi oda nem figyelésre is fény derült. Három hetünk sincs már. Ajjaj, nem lesz kész!


fotó: Juhász Ferenc

21. - február 17. péntek

Úgy alakult, hogy ismét az irodába szorultunk. Egyébként is kevesen voltunk, így megint a családdal foglalkozhattunk. (Józsi, Clau, Tia.) Szelli is eljött, barátságtalanul ki is kérte magának (na ezen kell dolgozni: élvezze az ittléteket csak úgy!), de legalább lett súgónk. És sokat nevettünk. Mert jó volt.

22. - február 19. vasárnap

Nem akartam rendezni, színházat csinálni. Csak "úgy" együtt lenni néhány emberrel - miközben létrehozunk valamit. Még az sem érdekelt, hogy esetleg idényjellegű lesz az előadás. Ehelyett színház lesz belőle. Szomorú. Mert most nem ez volt a cél(om). Annyira nem jó együtt lenni a csapattal. A 'Gyenge vagyok' óta nem érzem azt, hogy egyszerre jó közösséget építeni és színházat csinálni. Most sem. És kapkodhatok, hogy legalább ez utóbbinak megfeleljek! (Sikerülhet.)

Részpróba. Jeleneteket néztünk Zsani nélkül, majd végigcsináltuk az egészet vele. A gondok: nem figyelnek rám. Szétszórtak. Józsi nem tudja a szöveget, Kati nem tudja a szöveget, Clau - szokás szerint - elviselhetetlenül befeléfordul, Szelli szemtelen, de legalább jópofa, Tia nagyon jó, nagyon akarja ezt az egészet, és Zsani szintúgy. Nem hinném, hogy gond lenne a bemutatóval, de nyugodtabb lennék, ha valamivel előrébb járnánk! Végül is egészen komoly kis előadás kerekedik itt a Jemolban. Csak szeressék majd! (És a nézők is.)

Katiról még nem meséltem. (Pont most írom czattigyöngyés bejegyzésem róla, sokat foglalkozom vele - ahogy mindig!) Ő kérte (ki), hogy szerepelhessen a darabban. Féltem, mert egészen más szintet képvisel ő. Ugyanakkor hatalmas lehetőség jelenléte a többieknek. És így is lett. Élvezi, alázatosan viseli a számára idegen munkatempót, figyel a többiekre, elviseli a sutaságot, elismeri a jót, és szereti a csapatot. Azt hiszem, most érkezett meg végleg közénk. Fontos a társulatnak, hogy van egy Andai Katink!

Ja, éjszaka elkészült a trailer.

23. - február 20. hétfő

Részpróbáztunk, majd összerántottuk egészben is. Röviden: Józsi bénázik és idegesen civil, Szelli nem volt ott fejben, Guszti szólózik, Clau hülye picsa, Tia és Zsani nagyon jók, Kati alázatos és figyel. Két hét sincs, és premier. Fasza.

24. - február 24. péntek

Előzmény: a siketek nem mások. A facebookon belefutottam egy kommentelésbe, ahol sikerült megvádolni bennünket, hogy "a lényeg, hogy erről senki nem gondol a hallássérültek, hogy a fogyatékos élő embereket kihasználják a színházak, mert a színház cég kapja az állam támogatásból a hallássérültekről". Na, ez így, ebben a formában, nem igaz. Szerencsére védelmünkre keltek siketnéma barátaink, de mégis szomorú, hogy ilyen előfordulhat.

És a próba...

Live!
17.55 Elég szar hangulatban indult a próba. Fel kell dobnom a hangulatot! Megyünk a terembe. (Józsi még sehol.)
20.15 Lement. Sokkal rosszabb lett, mint gondoltam. A hibák nagyok. Lesz mit kijavítani. Mégis van egy olyan érzésem hogy kész lesz. A szünetben csinálok egy kis jóhangulatot. (Kész lesz?)
23.10 Másodszor is. Jobb! De hol van még a vége?  (Hamarosan összegzek. Hajnalban. Az már holnap. Lesz.) 
00:21 Megöleltem Claut, hozzám bújt, kicsit sírt, és véget ért a búbánat(a).
02.39 Úgy tűnik, mára végeztünk. Elégedett vagyok.

Én nem gondoltam volna, hogy - pont ma - végre összerázódik a csapat! Mert ez történt. Kétszer megcsináltuk egybe', majd a rizikós utolsó négy jelenetet aprólékosan, stresszesen, ügyesen. Volt mit javítani! És jókedvvel, megfelelő feszültséggel, de akarással sikerült. Majdnem készre. Holnap (azaz ma) még lesz időnk finomítgatni. És tényleg nem más a nem/más. Amatőr, eszköztelen, de akaró, tökéletesre törekedő alkotók által színre vitt, mai modern kortárs dráma. (Bonyolult, látványos rendezéssel és technikával. És ez már - újra - a nagyképű énem hangja, haha.)

25. - február 25. szombat

Lassan ébredtünk, egyesével. De mindenki vigyorogva! És lassan kezdtünk. Először csináltuk végig súgás nélkül, jelmezekben. (Volt hiány azért!) Na, egészen meglepődtem. Mert egyrészt teljesen kész jeleneteket láttam, másrészt voltak akkor kimaradások, hogy csak lestem! Józsi rutinhiánya most látszott nagyon. A fiatalok szerencsére topon voltak - Guszti volt kissé szeleburdi, de egyszer tényleg fejbe dobom egy krétával! -, Kati még bizonytalan magabiztossággal ment végin a történeten. Aztán megbeszéltünk mindent, és lement még egyszer. Sokkal jobb lett. (Kati hirtelen megtanulta a monológját, például.) És Józsi is egészen színészes volt. (A megszokott kihagyásaival. Mi lesz?)

Most azt mondom, hogy egy bájos, feszes, sírós-nevetős valami lett a nem/más. Több, mint terveztem. De kevesebb, mint lehetett volna. (Majd legközelebb...)

Egy kellemes mellékség: egész hétvégén itt volt velünk Gime és bájos partnere, Ági. Csináltak ezernyi fotót. És élvezték az együttlétet velünk. Mert jó, hogy közénk tartoznak!

És este felépítettük az utolsó TI [Terra Incognita] előadás díszletét. Sokan voltunk. Felemás érzéseim vannak: jó, hogy volt egy ilyen előadásunk, de sajnálom, hogy nem jár(hat)ta végig az útját. (Majd a nem/más!)

26. - február 28. kedd

Lebontottuk az utolsó TI [Terra Incognita] előadás díszletét.

Aztán érkeztek a szereplők, Ancsi ötlete és menedzselése mellett megtartották "Józsit fellendítő" szövegösszemondásukat. Figyeltem őket - a fiatalokat -, s nagyon felment a pumpa. Lazsáltak, röhögcséltek, mobiloztak: egyáltalán nem vették komolyan az egészet.

Na, tartottam is egy rövidebb eligazítást nekik. Mély csönd lengett. És nekifutottunk az utolsó próbának...

És olyat láttam, amire nem számítottam! Pörgött, ritmusa volt, érzelmes és humoros volt egyszerre, és alázattal, odafigyeléssel menetelt mindenki. Józsira rá sem lehetett ismerni. És Kati monológja... értelmet nyert minden, amit eddig csináltam. (Majd olvassátok el czattigyöngyés bejegyzésem róla, ott részletezem.)

Elkészült. Pedig sokáig úgy tűnt, hogy az utolsó bejegyzésemben szemlesütve bevallom, hogy kudarcot vallottam. De nem! Ahogyan elterveztem, olyan lett. (Csak az útja kissé más.) Jó. Elengedem, induljon. A nem/más innentől a tiétek. (Vegyétek!)

27. - március 1. csütörtök

Ma este nyilvános főpróba. Elkészültünk. Éppen hogy, de kész lett. (Kellene egy kérdőjel? Nem!)

A feladatot megoldottam. (Lehetett volna csak egy esszé. Több lett végül.) Jelesre. Nem egy csillagosötös lett amúgy. Mert ebben a bő két hónapban elég sok "előre nem várható eseménnyel" találkoztam. Főleg Claura gondolok. Sosem gondoltam volna, hogy a nem/mást pont ő "zsófizza" végig. És depláne azt nem gondoltam, hogy idoljával egyszerre ébrednek fészkes öntudatukra, és indítják meg a visszazárkózó rohamot. Hogy mik vannak! Kepesszenek csak, hajrá! Várom őket. (Ezért nem szabad előítéletesnek lenni. Mindig mindenki beleléphet abba az árokba, amibe elődje is belezuhant. S lehet, hogy pont az előbbinek könnyebb a kimászás. De fordítva is elképzelhető.) Brigi lelépése tulajdonképpen nem akkora meglepetés. És pont időben búcsúzott. Annyira nem hiányzott ebből az előadásból.
Kati volt a biztos támaszom nekem. Ma már el nem tudom képzelni nélküle a darabot. Beleíratta magát gyakorlatilag. Mamma az ő gyermeke. (Képzavar, mi?) És - csak ismételni tudom magamat - az az alázat és akarás, amivel odaállt, és vállalta "így" is a színházcsinálást, elképesztő és megsüvegelendő!  Józsi valami olyasmit csinált végig, amiről eddig csak regényekben vagy nagyszavakkal dobálódzó senkiháziaktól hallottam: ötven évesen színpadra állt, megverejtékezte, összes megszokását, rögzülését felülírta, csak hogy közöttünk legyen, és egy kitalált férfi bőrébe bújhasson. Nagyon megszenvedte, megküzdötte ezt a néhány hetet. (És persze mindenki. Ez egy szép gesztus volt a többiektől. Majdnem mindenkitől...) Guszti felülkerekedett önmagán. Hét évet vártam rá. Vagy nyolcat. Erre mondják, hogy megérte. És Szelliről csak ódákat tudnék zengeni. Okos, talpraesett, merész, szívemcsücske. Jót tett neki bellásodni. Kár, hogy ezt a fészkes életérzést" nem akaródzik kitanulnia! Mert így nem nagyon van jövője köztünk... Tia és Zsani, a két kiválasztott megmutatta, hogy nem érdemtelenül lettek ők a "lányok". Ha kellene dobogós helyezéseket kiosztanom, ők lennének a csúcsán. Amit végigcsináltak ebben a két hónapban - és ahogyan! -, az tanítandó. Végig összpontosítva, akarva, és figyelve rám.

Tia főleg. Önállósodott a lány, kinyílt, legyőzte magát. (Jobb lett, szerintem.)

Ancsival majd biztos összenézünk: megint megcsináltuk. Ketten vagyunk egy. És - bár néha hiányzik az a "köszönöm" -, nekünk ez a fizetségünk. Hogy csinálhatjuk azt, amit szeretünk. Amihez értünk. (És szabadon!)

Tudom, persze, hogy ezek a "kötelező" mondatok az ilyenkor megszokott ömlengések. Mert a realitások talaján körülnézve azt látom, hogy a nem/más búcsú egy színházcsinálási modelltől. Szívből és lélekből lehetne folytatni. De abba belerokkanna mindenki. Mert épésszel átgondolva, ez egy nem létező forma. Nem létezhet! De jön majd valami új, valami olyasmi, amire készülök ezeréve. Merek álmodni - s ez a lényeg.

Most örülök.

(És végigolvasva ezt a hosszú próbanaplót, nagyon őszintén mondom, hogy jó érzésekkel csukom most be. Minden lapja történelem. A mi történetünk.)

 

Gime és Ági ajánlója

Címkék: szöveg dráma cziczó attila jemol próbanapló fészek színház nem/más

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://haromnower.blog.hu/api/trackback/id/tr213523517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása