Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

CZAT

mit gondolok? azt, amit te. vagy nem? de. nem. de. nem! de! nem. akkor is! [www.cziczo.hu]

Friss topikok

  • Dr. Visor Karola: #masturhate (2014.05.27. 12:36) Imre, te fütyi vagyol?
  • bikmakk: Kortárs irodalomra, művészfilmre, komolyzenére és színházra már pedig szükség van. Ez nem lehet ké... (2014.05.24. 14:41) Mert.
  • : @Tomi from Space: Szerintem előbb olvass... (2014.02.15. 16:26) Az egészen más...
  • Cziczó Attila: terraincognita.uw.hu/2676.jpg (2014.02.15. 09:04) Ha kicsi lennék...
  • Cziczó Attila: 10% színtiszta (2012.05.17. 08:56) Génjeim

Linkblog

Címkék

Címkefelhő

Így készült… a ’Gyenge vagyok’

czatti 2011.07.21. 07:07

A HáRoMnőVÉr premierjének éjszakáján beszélgettünk (Dancsházi) Hajniról. Hogy milyen jó lenne, ha megint színpadra lépne! Mondtam Zsófinak, hogy majd veled. Egy lány nagyon megveri az anyját. A darab végén. De miért? Mert... és elindult a történetszövés. Hogy van egy anya - akiből nagyanya lett közben -, akinek nem is lánya van, hanem fia, annak egy lánya, akiről nem tud. És szabadidőmben írogatni kezdtem.

 

És kialakult a történet váza. Anya - fia - lány. Filmek. Magány. Halott apa. Joy Division. Közben megírtam a Párizst, de eljárogattam Hajnihoz, akivel elemezgettük a szövegtöredékeket. Hajni lelkes volt, Zsófi nagyon lelkes volt, már csak egy férfi színész kellett. Bejártuk az országot a Fémmel, miközben én a neten keresgéltem. (A férfit. Neve: Miklós.) Próbáltam ismerőseim ismerőseit kiválasztani. Összejött tíz név. Felállítottam egy sorrendet, majd a táborban - facebookon! - elküldtem az első felkérést. (Nem mondom meg, hogy kinek.) Nem jött válasz, így elküldtem a másodikat. Stubnya Bélának hívták a színészt.

Gárdonyban jártam éppen, nyári forróságban másztam át a suli kerítésén, amikor megszólalt a mobilom. Béla hívott. Beszélgettünk. Én imbolyogva  a kerítés tetején, ő meg valahol. Hogyan találtam rá? - kérdezte. Hülyeségeket mondtam neki, hogy ez meg az ajánlotta, mert nem mertem elárulni, hogy a fényképe elég volt nekem. Még sosem láttam színpadon. (Erről is kamuztam neki.) És megbeszéltünk egy találkát. A lányok velem együtt örültek, s kíváncsian vártuk, milyen lesz? Ancsi rábeszélésére elküldtem azért neki emilben a szövegkönyvet. Érdemes volt.

 

A Kazinczy utca egyik kiülősében találkoztunk. Három órát beszélgettünk. Néha a darabról is. Azért kiderült, hogy tetszik neki. Nem is annyira a dráma, mint a sok hasonlóság a főhőse és önmaga között. Nem kimondottan irodalmi - így mondta -, de jó lesz. És letétetett a legfontosabb mérföldkő is a hivatásos színészek és jómagam közös jövőjének útján: megegyeztünk az anyagiakban. (Drámaibbnak gondoltam.)
Zsófival még elmentünk a Trafóba, ő is szerette volna meglesni az apját. Rábólintott. (Közben nagyon izgultunk.)

Kitűztünk egy időpontot a premierre: 2011. január.

Aztán Hajni felhívott, hogy ő mégsem képes visszatérni. A színpadra. Bumm!
Volt egy Lilink (Zsófi), volt egy Miklósunk (Béla), de nem volt Martinánk. Nélküle nincs családi dráma!

Írtam egy e-mailt Takács Katinak. Csak őt ismertem, mint hatvanhoz közeli színésznőt. És válaszolt: tetszik, mehet! (Ilyen egyszerű?) Találkoztunk, értelmeztünk, anyagiakban is megegyeztünk. Minden rendben volt. (Csak Bélát kérdezgette, miért pont ő?)

Olvasópróbát is tartottunk.

 

És Kati felhívott, hogy annyi minden összejött, bár szeretné nagyon, de mégsem.

Martina nélküliek lettünk ismét. Immár másodszor.

Ki legyen? Színészlexikon, internet: összeírtam öt nevet. (Érdekesség, hogy az egyik jelölt most egy másik előadásunkban szerepel, mert a sors útjai kifürkészhetetlenek, ugye?)  Legszimpatikusabb Andai Kati volt. Színpadon még nem láttam, de tetszett a hangja. Ismert! Facebook, pozitív válasz, találkozó a Jemolban, az Iskolapélda premierjén. Egy nagyon szép, kedves, picike hölgyemény állt velem szemben. (És a hangja tényleg, élőben meg pláne...!) A darab nagyon tetszett neki (az Iskolapélda), de sajnos mégsem vállalhatja, mert Szombathelyre hívták... blablabla. Megint Martina nélkül? Nem!

Újra facebook (ha Mr. Zuckerberg tudná, mennyit segít nekem mostanában!), újabb lehetőség: na jó, beszéljünk (mondta ő), találkoztunk, vittem szövegkönyvet, hááát, lehet ilyet? - kérdezte. Lehet. (De négy hét alatt?) És két nap múlva felhívott, hogy elolvasta, és nagyon-nagyon tetszik neki, főleg a sok párhuzam a főhőse és önmaga között.

December 10-én ültünk le először együtt négyen. Olvasópróba.

És életem egyik legszebb néhány hete következett. Nyugalomban, sok beszélgetéssel, kávézgatással, néha késésekkel, és kemény munkával. Közben Mátét előléptettük kellékesnek - néha súgónak -, Ancsi úgy felöltöztette a csapatot, hogy csak lestek, felépült egy szegényesen kedves, de roppant hatásos díszlet. Észre sem vettük, hogy elrepült az idő.

Elkészült, bemutattuk. Siker. (Mert sok a párhuzam a nézők és a főhősök között.) Megrázó, de kevésbé ironikus. (Ez utóbbit azért sajnálom.)

Ancsi mindig tudja! Mert nyugtatott végig. Bízott bennem! (Nagy szó ez.)

Bélával nehezen találtunk egymásra. Most nyáron igazán. Barátom ő, mi más. Lehet, hogy sohasem dolgozunk már együtt. Mégis megmarad.

Zsófi felnőtt lett. Kinyílt, érdeklődő, önzetlen, barátkozós hölgyemény lett belőle. Maradjon az mindig! (Néha nehéz, tudom jól.)

 

Katival gyakorlatilag szerelembe estünk. Anyám lehetne, mégis néha a lányom. Amíg élek, akarok vele együtt alkotni. Életem nagy ajándéka ő. (A sorstól?)

Gyenge lettem. Jó volt visszaemlékezni. Még fut az előadás - remélem, sokáig! -, de az elkészülte felejthetetlen - ám bízom benne, hogy nem pótolhatatlan - élmény nekem.

És annyi mindenről nem beszélhetek...! (Mert az a mi titkunk marad.)

 

PS. Dancsházi Hajni és Takács Kati is megnézte. Kati ezt írta nekem később: "Hello Attila, nos szeretném megerősíteni a gratulációm, és igazad volt, Stubnya fiatalos és nagyon jó szinész is, megható lénye van. Kati is nagyon jó, az mindig jó, ha egy szinésznő vállalja korát, életét, múltját. Zsófinak lemaradt a gratulációm, add át neki, okosan, szépen játszik, érett nő, illetve még lány, és ha a szinészek jók, az természetesen jelzi, hogy rendező van a háttérben..." Hát nem színház az egész világ?

Címkék: színház dráma író cziczó attila színjátszás így készült stubnya béla jemol miklós zsófia fészek színház andai kati gyenge vagyok

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://haromnower.blog.hu/api/trackback/id/tr283173681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása