Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

CZAT

mit gondolok? azt, amit te. vagy nem? de. nem. de. nem! de! nem. akkor is! [www.cziczo.hu]

Friss topikok

  • Dr. Visor Karola: #masturhate (2014.05.27. 12:36) Imre, te fütyi vagyol?
  • bikmakk: Kortárs irodalomra, művészfilmre, komolyzenére és színházra már pedig szükség van. Ez nem lehet ké... (2014.05.24. 14:41) Mert.
  • : @Tomi from Space: Szerintem előbb olvass... (2014.02.15. 16:26) Az egészen más...
  • Cziczó Attila: terraincognita.uw.hu/2676.jpg (2014.02.15. 09:04) Ha kicsi lennék...
  • Cziczó Attila: 10% színtiszta (2012.05.17. 08:56) Génjeim

Linkblog

Címkék

Címkefelhő

TI (Pályázati anyag)

czatti 2011.04.16. 07:07

TI [Terra Incognita]

komédia - ősbemutató

 

SZINOPSZIS


A „Terra Incognita” valójában nem létezik. Közepesen erős szójátékkal: ismeretlen. Egy földrész. Részecske. Nomansland. Körülvéve az emberek lakta világgal. Az emberekkel. Velünk. Kérdés: akkor kik élnek ott?  Nememberek? De. Valami „olyasmik”. Nevezzük őket azoknak! Mi és ők. Ezek és azok. Egy olyan ország a Terra Incognita, ahol szinte ugyanaz van, mint a mi világunkban. Modellország. Az emberiség kulturális evolúciójának tükörre vetített képe. Vagy valami hasonló. Emberek közössége. Csak egy kicsit más. Mikor játszódik a történet? Talán ma! Vagy régebben? Vagy csak lesz valamikor? Nem fontos. Ahogyan maga a történet sem.

Három mester - Jó, Rossz, és Csúf - irányít egy közösséget, a mindentől elzárt világban. Se ki, se be. Katonák vigyázzák őket (azokat), a zárt világot védik, őrzik, felügyelik. Harmónia az úr. Férfiak nincsenek, így a nőiség is elveszti értelmét. A mesterek látszólag stabilan és békében vezetik közösségüket, de törvény szól egy férfiről, aki majd kivezeti őket innen. Zóra, az ünnepelt lány, aki életkora okán kiérdemelte a „felnőttséget”, szintén vár valamire. A kintről jövő Zoltán megérkezésével már azt is tudja, mire. Mindenre, amit az élet jelent. Tudásra, jóra, rosszra, szépre, csúfra, örömre és bánatra, mindarra, ami az embert jellemzi. Zoltán akaratlan segítségével megszerzi a tudást, ami felnyitja szemét. Ki akar törni. Ha Terra Incognitából nem lehet, hát a kialakult rendszerből. A megszokott ellen lép fel, először békésen, majd az erőszak felé fordulva. A jóért indított „szent” háború végül a rossz megszilárdulásához vezet. Forradalomból anarchia lesz, a megdöntött triumvirátus áldemokratikus diktatúráját felváltja Zóra önkényuralma.   

A hármas egységben irányító vezetők legfőbb támaszai a tudás - ami a vezetők kiváltsága -, a tudatlanság - a „nép” elől elzárt tudás -, az ismeretlen - a mi világunk -  távoltartása, a ritmusosan körforgásban tartott időtlen idő, az értelmetlen rituálék, és a lezárt tér.

A nemtudás megszilárdítása áldozatokat követel. A tudatlan nép ellenpontja Stella, az öreg bölcs „nyomoronc”, aki valamikor, a bizonytalan múltban, itt, a mi világunkban élt, és az öreg Ármin, az egyetlen, remeteként élő férfi, aki a gyerekeket hozza el nemzetének. Történeteiket, gondolataikat mítoszként tisztelik TI lakói, bár inkább hihetetlen mesének gondolják, mint valóságnak.    

A bezártság őrzői a katonák. A katonák nem ezek és nem azok. Határon állók. A mesterek birodalmát védik, de saját pecsenyéjüket sütögetik közben.

A mesterek felügyelte rendszer nem működhet hibátlanul. A porszemek a fogaskerékben előbb-utóbb az olajozott gépezet leállásához vezetnek. A mesterek hármas egysége megbomlik.

Ebbe a kissé bizonytalan helyzetbe érkezik Zoltán, a kívülről jött idegen, aki birtokában van mindannak, ami szükséges lehet ahhoz, hogy Terra Incognita lakói elhagyják szülőhelyüket, és elinduljanak az ismeretlenbe. A nép nem ismeri fel a lehetőséget. A mesterek nem akarják a változást. Egyedül Zóra érti meg, mit jelent tudni. Mekkora hatalom ez. Tudása növekedésével egyre inkább elvágyódik az ismeretlenbe. Megmentőjét Zoltánban látja. Zoltán azonban csak saját magát keresi, nem törődik mással, nem segít Zórának. A határon való átlépés kudarcát éktelen dühvel éli meg a lány, a békés, emberséges viselkedést, jó szándékot felváltja a bosszú és uralkodni vágyás. A mesteri hármas megbomlott kötelékét Zoltán jelenléte teljesen kioldja. A hármak forradalmat kreálnak úgy, hogy a nép nem is forrong, sőt tudatában sincs a történéseknek. Így léphet helyükbe Zóra, aki saját maga eladásáért cserébe megkapja a katonák segítségét is. A demokratikus diktatúrát a despotizmus váltja fel, Zóra a hatalom szédítő magasságában tudja csak elfelejteni a szabadság érzésének mámorító örömét.

S mindeközben megszületik Viktória, aki mindenben teljesen más, mint társai.

 

RENDEZŐI KONCEPCIÓ


A rendező üzenete

A hatalom birtoklása/megszerzése egy eleve elrendelt eredet alapján „jár” a hatalmasnak, vagy pedig egy tanulható „képesség” megszerzése által kiharcolható jutalom? Isten vagy ember a hatalom forrása? (Tulajdonosa.)

Mitől ember az ember? Van hüvelykujja, beszél, érez, rendelkezik értelemmel, képessége van a tanulásra, azonosul számára idegen gondolatokkal, változtathatja hitét, közösülni és gyilkolni passzióból is képes, az erőt kiválthatja szavakkal - egy felsorolás a „TI” kivonatos összegzéséből. A hatalomról írtam drámát, s a színház eszközeivel ezt kívánom megmutatni azoknak, akik mindennapjaikat a hatalom játékában élik. A félreértések elkerülése végett már most jelzem, hogy a „TI” nem a politikát célozza meg abszurdan elferdített üzenetével, nincs politikai tartalma, nem foglal állást semmilyen politikai irányzat mellett. Mikro szinten vizsgálja a hatalom mechanizmusát, tárgya és célja az ember. Az egyén. A mindennapok hőseinek hatalmi játszmái.

A XXI. században élő magyar értelmiségi felnőtt férfi jövőképéből megírt abszurd dráma a műből kilépő, valóssá váló korosztály elképzelése eljövendő saját életéről, és a megtapasztalt világképről. Vizsgáltam és értelmeztem a jelen társadalmi, kulturális, szociológiai állapotát, igazságait és igazságtalanságait, majd az egyénre vetült hatásaival egyetemben modellt állítottam, kiszíneztem, súlypontoztam - drámává alakítottam.

Ezért abszurd. Hiszen lehet-e objektívan figyelni a körülöttünk mozgolódó világot? És igazak-e a szubjektív értékítéletek? Kérdéseket teszek fel a „Terra Incognitában”, és válaszokat rejtek el mondataiban.

Nekünk, a ma felnőttjeinek nehezen elfogadható a valóság: a pesszimista, romlott, erkölcseiben szétzilált, hanyatló tudású világ. Próbáljuk emészthetővé tenni hétköznapi hazugságokkal, bevonni egy képlékeny mázzal, amin keresztül nem látszik a szomorú valóság. Ha mégis szembesülnünk kell vele, abszurdnak tűnik. A szembesülés megértésére kíván ráerősíteni az abszurditás. A meghökkentő, eltúlzott, szavakon túli jelképekben gazdag megvalósítás a ráébredést erősíti.

A színpadra állított drámával a jövő nemzedékének, a ma fiataljainak szeretnénk üzenni. Korosztályom és apám korosztálya bólinthat, vagy elhessegethet. A felnőtté még csak most váló kisemberek képessége a tett.

”A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni” - írta Rejtő Jenő. Nem véletlen, hogy őt idézem. Kacsintva tekintek a hatalomhajhászok keserves világára. Kívülálló vagyok. A becsvágy, a siker hajszolása, a hatalomvágy okozzák a legtöbb bajt az emberi lélekben.

Szeretném hinni, hogy én kívül esek ezen körön. Mert nem nézni kell, hanem látni. Legalább lelkünkben fiatalnak maradni: tenni kell!

2009-ben Zsámbékon kezdem írni a Terra Incognitát, akkor még Senki Földje munkacímen, hiszen jó barátaimmal, a „kompániásokkal” egy ilyen című alkotáson dolgoztunk éppen. A velük töltött két hét inspirációjából született szövegtöredékek sorozata lett a dráma alapja.  Azóta nagy utat járt be Terra Incognita története. Gárdonyban, apám kertjében finomodott az eredeti - a szélsőségesség társadalmi és egyéni vonatkozásait vizsgálta - üzenet a hatalom egyéni vonatkozásait és az ebből fakadó társadalmi jelenségeket vizsgálóvá. Itt kapta meg TI a világban elfoglalt helyét és nevét. Akkor még tragédiának szántam. Az Ugocsa utcai Budai Kuckóban, a jellegzetes budai kiskocsmai hangulatban megfigyelt élethelyzetek hatására váltotta magát a történet komédiává. Azt hiszem és remélem, hogy így is marad, hiszen kívülről nézve a hatalom hajhászása, megtartásáért tett cselekedetek számomra, és reményeim szerint sok más ember számára is nagyon komikusak.


Alkotók

A Fészek Színház (ön)meghatározása talán segít megértetni komédiánk alkotógárdájának sokszínűségét! A Fészek Színház a dráma és pedagógia határait feszegető színházi társulás. Pedagógiai célja a középiskolás korosztályt - a kamaszokat - színjátékkal, színművek színpadra állításával, önmaguk minél teljesebb megismerésére ösztönözni és a világ elfogadására serkentő módszerek segítségével, játékosan átvezetni a felnőtté válás időszakán. A Fészek Színház a közösséget preferáló, a szavak erejével, a jelenkor problémáival, a valósággal foglalkozó, azt feldolgozó színpadi művek létrehozására létrejött együttes, melynek célja a színházi formanyelv megújítására tett kísérletek mellett az általunk megismert színházi hagyományok, élettapasztalatok, társművészetek vizsgálata, alkalmazása. Közösségteremtő, önismeret fejlesztő drámapedagógiai céljaink mellett ugyanannyira fontos maga a színházcsinálás. Színházat, azaz színházi előadást színészekkel lehet létrehozni, hiszen a színészmesterség egy szakma és/vagy hivatás. Megkerülhetetlen, hogy a színészi eszközökkel rendelkező, „színházat” tanult alkotókkal dolgozzon együtt a rendező. De miért ne lehetne mindezt együttesen, egyiket a másikkal ötvözve csinálni? Mert ugyan mások, de az alkotás elkészültét illetően azonos céllal munkálkodó emberekről beszélünk.

Ezért a missziónk, hogy a különböző iskolákból építkező színházcsinálókat egy fedél alá gyűjtsük. (Így készült el a „Gyenge vagyok”, s készül majd el a „Párizs” című drámánk.) Ebben a folyamatban fontos mérföldkőnek ígérkezik a „Terra Incognita” is.

A színészek. A kőszínházi és független/alternatív, hivatásos közegből érkezik Ambrus Asma, Andai Kati, Szabados Zsuzsanna, és StubnyaHYPERLINK "http://www.port.hu/pls/pe/person.person?i_pers_id=20810" Béla. Valamennyien hivatásként űzik a mesterséget, több évtizedes tapasztalattal hátuk mögött vállalják a közös munkát. Az amatőr (divatosan ma „független”-ként címkézett, de az „amatőr” - pejoratív voltától eltekintve - sokkal jobban megfelel) színházak világát hárman képviseljük: Barabás Tamás, Koncsol Ján és jómagam. A diákszínházból kinövő, a színészi pálya felé kacsintgató fiatalabb generáció képviseletében pedig Miklós Zsófia, Sipos Veronika és Toldi András vesz részt a közös munkában.

A képi világ megteremtésében állandó partnerem, Jendrics Anikó lesz segítségemre. A díszlet, kellékek és jelmezek mind üzenetünket erősítik: egy pesszimista, romlott, erkölcseiben szétzilált világ mázzal bevont elrejtése, majd adott pontokon felerősítése. A valóságtól elrugaszkodó tér-idő abszurditása a tökéletes, ugyanakkor a háttérből megerősítő színpadképi megjelenítés nélkül elképzelhetetlen. Anikó színes képzelőereje, mértéktartó (ön)megvalósítása, veleszületett alkalmazkodása a közösséghez, garancia számomra a legoptimálisabb szcenikai megoldáshoz.

Az előadás fontos eleme a zene és mozgás.

A dallam nélküli, ritmusra épülő élő, akusztikus és gépzene megfelelő elegyének kivitelezéséhez lesz segítségemre alkotótársam Serei Dániel ifjú zenésztanonc és Koncsol Ján, aki a 2010/0211-es évadban színre vitt Iskolapélda c. előadásunk zenéjét szerezte. Zene, zörejek, ritmusok, ütőhangszerek a színpadon élőben szólnak – keveredve a hangszórókból szólókkal –, a színészek és Serei Dániel által megszólaltatva.

A dráma mozaikszerű, szilánkos szerkezetének filmszerű megjelenítéséhez, a szavakon túli jelentéstartalmak megerősítéséhez használt egyedi mozgásrendszer kidolgozásában Stubnya Béla pantomim művész lesz segítségemre. A mozgás, mint ősi, nonverbális kommunikáció nagy jelentőséget kap a színrevitelben.


Megvalósítás

A darabban szereplő közel harminc karaktert tíz színész alakítása kelti életre. A főbb szereplők éles kontúrjait ellenpontozza a háttérből elővillanó homályszerű mellékalakok árnyéka. A viszonyok képi megjelenítése nélkülözhetetlen. A karakterek viselete - jelmeze nagyon pontos „stigmákkal” jelöli viselőit. Alapszín a fehér, amit a dramaturgiai fordulópontokon tör meg egy-egy harsány szín.

Fontos dramaturgiai elem, hogy a férfiak jórészt nőket játszanak, ahol pontos jelzésekkel kell érthetővé tenni, hogy az abszurd, groteszk megjelenítésben, ahol mindenki nő, de a nemiség hiánya miatti nemi semlegesség az úr, miért férfiak játszanak mégis bizonyos női karaktereket.

A helyszínek megalkotása fontos. Olyan helyeket szeretnék megmutatni, amikben alapvetően nincsen semmi különleges, mégis varázslatosak. A reális víziók, melyek sterilek, nyugalmat árasztanak. Erre épül alapvető (színpad)képi elképzelésünk: fehér minden. A szín- és nézőtér, a díszlet és a jelmezek.

Az irracionalitás - misztikum - megjelenítése nagy kihívás színházunk számára. A díszletek, bizarr kellékek mozgatása, beemelése a térbe nehezen megoldható, hiszen technikai apparátunk hiányossága nem teszi lehetővé korszerű gépezetek használatát. Ezt a hiányosságunkat azonban erénnyé kovácsoljuk azzal, hogy ötletes technikai újításainkkal szeretnénk megadni a mágia, a varázslat élményét a nézőnek.

Színházunk egy gyárcsarnokban található, 40 férőhelyes kamaraszínház(acska). Kis tér - nagy térrel körülvéve. (Párhuzam!) A „TI” színrevitelénél az egész csarnokot használni szeretném. Végigvezetve a nézőket azon az úton, melyen eljutnak ők is oda. Így - természetesen odafigyelve a kényelmi szempontokra - a néző is mozgásban lesz, ameddig dramaturgiailag az nem zavaró.

Bármely kultúra, legyen az makro vagy mikro, történetileg fundált vagy időlegesen létező közösségi impresszió, sosem létezhet önmagában, csakis mások tükrében, másokhoz való viszonyában képes önmagát megjeleníteni. Ha a kultúrát egy színjátékszövegnek fogom fel, akkor ezt önmagában véve sosem érthetem meg. Minden textus csak kontextusában képes érvényesülni, vagyis az érvényességi határvonalak meghúzása mindig kötelező feladat, akármit is állítunk. Ezért fontos eleme a drámának - mint szövegnek - a sokszínűsége, drámatörténeti tévelygései, a(z anya)nyelv játéka a magas és „mély” kultúra között pásztázva.

A meghökkentő, eltúlzott, szavakon túli jelképekben gazdag megvalósítás a ráébredést erősíti: kiket látunk a színen? A darab stílusa, hangvétele elidegenítő, a nézők az elvont helyzetekben és képekben rádöbbenhetnek a valóság abszurditására.

 

A végére

Mint koncepciómból kiderült, semmi olyat nem szeretné(n)k megvalósítani, ami a (színházi)világ más tájain már nem egy bevett gyakorlat és jól működő rendszer lenne. Meggyőződésem, hogy a Színház termékenyítőleg hat a társadalomra, legyen az kő, amatőr, független, diák, vagy professzionális. Egy csepp vagyunk a tengerben, tudom, de hiszem, hogy munkánkkal hozzáadunk valamit kultúránkhoz.
Európa közepén, hittel és pozitív jövőképpel, színházat csinálunk.
A világról a magyaroknak. 
És magyarul a világnak.

Cziczó Attila
www.cziczo.hu

Címkék: színház attila abszurd dráma komédia ti tragédia terra fészek incognita cziczó pályázati anyag

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://haromnower.blog.hu/api/trackback/id/tr812829742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.