Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

CZAT

mit gondolok? azt, amit te. vagy nem? de. nem. de. nem! de! nem. akkor is! [www.cziczo.hu]

Friss topikok

  • Dr. Visor Karola: #masturhate (2014.05.27. 12:36) Imre, te fütyi vagyol?
  • bikmakk: Kortárs irodalomra, művészfilmre, komolyzenére és színházra már pedig szükség van. Ez nem lehet ké... (2014.05.24. 14:41) Mert.
  • : @Tomi from Space: Szerintem előbb olvass... (2014.02.15. 16:26) Az egészen más...
  • Cziczó Attila: terraincognita.uw.hu/2676.jpg (2014.02.15. 09:04) Ha kicsi lennék...
  • Cziczó Attila: 10% színtiszta (2012.05.17. 08:56) Génjeim

Linkblog

Címkék

Címkefelhő

Mi szükség van a kritikusra?

czatti 2011.01.26. 07:07

Tényleg: minek a kritika? A kritikuson kívül igényli valaki? A válasz egy bizonytalan, halvány, suttogva elmorzsolt igen. Valljuk be, hiányozna, ha nem lenne! A félreértések elkerülése végett közlöm: írásom tárgya a színház. (Trágya a kritika.)
 
kritikai felület
 
Nem kell megpörgetni a földgömböt, nem mozdultunk ki édes egy hazánkból. Magyarországon vagyunk, a középkor után valamelyest, valahánymillió okos honpolgár és néhány ezer alkotó között. (Lennék bár az első halmaz tömegének milliomod része, kárhoztatásomra az utóbbi kis buborékot tömítem én is.)
Színházcsináló volnék. Minőségemben megkérdőjelezhető, munkabírásomban egyedi. És szapora. Írok, rendezek. Társulatot alapítottam, közösséget koordinálok, és megmaradok mindörökre amatőrnek. (Á, nem! De.) Nehéz ezt kimagyarázni. Ma. 
Színház a Katona, Víg, Madách, Zsámbéki, Zsótér, Pintérbéla (így mondjuk, egybe'), Csányi, Kern, Szemenyei. Kő. A maradék inkább színházacska. (Kavics.) A legszomorúbb, hogy ezt nem a zsöllyéből halljuk, hanem a felsoroltaktól leginkább. Le se néznek ránk! (Én se rájuk. Törpék.)
Most jól megbántottam őket. (Ezért nem soroltam nőt egyet sem.)
Ennyit a helyzetről. (Az alapról.)
Szerencsére, ez nem igaz. Az első szó. Mert színház az, amit annak lát(tat)unk! Majd’ az egész világ az! (Aminek taps a vége? Jó lenne…) De hol az egyenlőség?
A kritikában.
 
Vegyük sorra, kik, hogyan, mennyire, mennyiért értenek hozzánk! (Felsorolás következik.)
Hivatalból a kritikus ért legjobban a színházhoz. Számlát és kritikát egyszerre ad le szerkesztőjének. Megbecsülik. Ha már pénzt kap érte! [Hivatásos. Irányvonalat mutat, erősen szubjektív - ellenben (hál’istennek) "megvesztegethető" -, kegyetlen(ül őszinte), de egyáltalán nem alapos.]
Félig hivatalból - mint kritikus alkat - a színházcsináló ért még nagyon a (másik) színház(á)hoz. Számlát csak úgy adhat le, ha marad a keretből, ezért harcol minden eszközzel. Kevésbé becsülik meg. A jó könyök genetikai adottság. [Hivatásos. Irányvonalat nem mutat, mert hol így, hol úgy lát és láttat, erősen szubjektív, de elgyengülve napraforgó – így alkalmanként megvesztegethető -, kegyetlen, direkt nem alapos.]
Hivatalon kívül a műkedvelő színházcsináló ért nagyon-nagyon a színházhoz. (Elhiszi.) Ingyen. Minden vágya, hogy számlás lehessen, ezért éber. Veszélyes. [Hivatástalan. Irányvonal nem érdekli. Szubjektív, önimádó. Megvesztegethető vagy nem. Kegyetlen(nek mutatná magát), ha értené alapos lenne, helyette mellébeszél.]
A blogger identitás zavarában hol hivatalos, hol félhivatalos. De álláspont. A számlát nem becsüli, értékrendje van. [Félhivatásos. Szubjektívan objektív, de előbbit tagadja. Megvesztegethetetlen és fafejű. Vas. Kő. kegyetlen, de megsimogat. Alapos. Annyira, hogy már fáj.]
A nagyon hozzáértő színházlátogató annyira ért a színházhoz, mint senki más. (A ’legjobban’ következő fokozása passzolna rá.) Mint a focihoz. Mindent tud, mindent ért. Amit nem ért, azért felelőst talál. Mert ő okos. [Műkedvelő. Irányvonala nincs, a fogalmat sem ismeri. Szubjektív, önimádó, gyűlöletkeltő. Ezért jár színházba. A prekoncepció kedvenc idegenszava. Szeretve kegyetlen. Sokat maszturbál.]
A kevésbé és/vagy egyáltalán nem hozzáértő színházlátogató. Tetszik neki, vagy nem. [Ööö…]
 
felületes kritikus
 
Színházról beszélek, valójában azonban az én színházamról. (Ami amatőr, cziczós ésatöbbi.) A nagy színházakról beszéljenek a nagyok – még ha kritikai megközelítésről is van szó. Volt is erre példa már ezer, legutóbb a jobboldal legliberálisabbja tette ezt.
 
Tehát: kapcsolatom a kritikával.

Tragikus. Ki nem állom, belehalok, vérig sértődök, nem hiszem el, nem értem, fájlalom, bánt, rosszindulatúnak érzem. És céltalannak. Ez már tárgyalási alap. Hiszen a kritikáim leginkább erről szólnak: céltalan a munkám. (Miért nem alkotásomnak mondjuk? Igen, a rendező (azaz: én) ezt mondatja velem.)
 
Mit kritizál a kritikus? Az előadást.
(Alkotórészei: a színész, a díszlet, a jelmez, a technika, a kényelmetlen szék, a drága büfé. De a színház – úgy gondolom és tapasztalom – egyszemélyes játék: a felelősség átruházhatatlan. Előtte és utána persze nem. Megcsinálni és aratni, az már közösségi jog.)
 
És most az előző fejezetben tárgyalt masszát egynek veszem. (Később majd széttrancsírozom, hadd fájjon mindenkinek!) Zavar a felületesség. Ha én is az vagyok, jogosnak tartom a dorgálást. Ha más az velem szemben, akkor ölök. (Ez csak vicc. Átvitt értelem.) Mert hiszen a színházi előadásnak (rö: darabnak) ne üzenete legyen, hanem egésze. Üzenjen a rendező. Üzenjen a kinyomtatott mű. Üzenjen az öltözőben készülődő színész. (Esemesben.) De ne az előadás! Hm. Nem jó szó erre az "üzenet". Jobb lenne a mondandó inkább. Vagy mondanivaló? Amit a színpadon lát a néző, azt a rendező akarja elmondani. (Felkiáltójellel is lehet: akarja elmondani!) Ne a nagy megmondás köré alakuljon ki másfél óra színpadi jelenlét, hanem a színpadi jelenlét hatása közvetítse a (meg)való(sulót). A gongtól tapsig tartó időintervallum legyen egy, egész, egységes, egyetlen. Megismételhetetlen. És ha így van, elégedett a rendező. Jó esetben a néző is. 
És a többi alkotó? Mire a széksorok megtelnek, már régen értékelnie kell(ett) az elvégzett munkát. Az alkotás folyamata szolgál erre. Nagy gond, ha kérdések maradnak megválaszolatlanul a színésznek, mondjuk! Ha nem érzi magáénak, hiteltelen. És bukik minden. Rendező, néző.
 
Zavart mondatvezetéssel ennyit gondoltam a nyilvánosság számára kiteregetni belőlem. (Érthető azért?)
 
kritikátlan ember
 
Nagyon szépen (sic!)* megfogalmaztam ’Gyenge vagyok’ című drámámban a kritika (ön)meghatározását. (Kár, hogy végül kimaradt az elkészült előadásból!) „Amikor kritizálsz, akkor jövendölsz. Fogadsz arra, aminek a józanész szerint elkövetkeznie kell. Szerencsejáték ez. A szerencséhez pedig semmi köze a józanságnak. Hát még a realitásnak! Nyerni csak kevesen nyernek. A többség melléfog. És ebből ered a düh. A méreg. A kritika nem más, mint méreg. Csak ritkán javít, inkább pusztít. És jó pusztítani? Egy faszt jó!” Elég pesszimista megközelítés. De van! (Megközelítés.) Mert a kritikátlan ember nem gondolkozik. Gondolat nélkül pedig minek létezni?
 
Nem akarok fedhetetlennek tűnni, tisztában vagyok, hogy lehetek én is – mint rendező - szar alak. Elviselhetetlen. Érthetetlen is. De ha legalább egy olyan emberrel találkozom, aki visszamondja ötösre a szándékomat, elképzelésemet, gondolatomat, onnantól kezdve az összes többi értetlenkedőt tarthatom butának. Figyelmetlennek. Hiszen célomat elértem: sikerült. (Sikeres vagyok.)
Mondhatnánk hát úgy is a kritikát, hogy érdeklődés? Igen. Csak úgy nem lenne elég állatias. (Vadállatias.) Jól belegabalyodtam. Se füle, se farka. Még egy gondolat ide: sok leírt kritikát mondanak véleménynek. Mert az puhábban hangzik. (Mint a némafing.) Nem stílusos.
 
embertelen kritikus
 
A színház a pillanat művészete. Megismételhetetlen. Ezért tűnhet sportszerűtlennek, hogy a színház kritikája viszont megmarad az utókornak. (Már a leírt.) Ezt tudnia kell annak, aki leírja! Az igazság és hazugság egybefolyik az idő múlásával. Mert az ember gyakran mond badarságot. De ha a köztudatba kerül ez a badarság, szaporodni kezd, könnyen veszélyessé válhat, s legrosszabb esetben akár izmus lesz belőle.
 
Embertelenségben listavezető a zsűri. Az amatőr szféra lakójaként jól ismerem már őket. (Én is voltam már, hopp!) Nem listáztam külön, mert a zsűri tagjai az első bekezdésben felsoroltak közül kerülnek ki. Így alaphelyzetben gyűlölik a zsűrizettet. Mert jobb lehet, érdekesebb, népszerűbb. Ezt nehéz legyűrni! Szép idegenszavunk az objektivitás, néha érdemes azonban csak alkalmaznunk. Zsűrizésnél elengedhetetlen!
„Olvastad Asimovtól az Alapítványt? Van benne egy jópofa leírás egy szerkezetről. A szimbolikus logika alapján működő gépről. Vagy valami ilyesmiről, már nem emlékszem pontosan. A lényege, hogy analizálja a beszédet, majd százalékosan kiadja, mennyi is volt belőle a mondanivaló. A lényeg. Hát, a zsűritársaim nullára teljesítettek. És a sokat beszélők is, mind. Most éppen én is. Semmit nem mondok. Semmi lényegeset. Mert egy szóval megmagyarázhatnám, mi is a lényeg. Elbasztam. Visszafordíthatatlanul. Kritikának helye nincs. Ez van.” (Újabb kimaradt részlet a ’Gyenge vagyokból’.)
 
A végére maradt napjaim leküzdhetetlen ellensége, az ismerős! (Mélylégzés, lassú kifújás.) Kegyetlen. Amit nem mondhat el anyunak, a főnöknek, a miniszterelnöknek, vagy - visszakanyarodva medrünkbe - Alföldinek, Máténak, Szikorának, Schillingnek és a többi, sok-sok „gonosznak”, azt elmondja neked. Mert persze, hogy okosabb nálad! Hogy éppen kőműves, fizikatanár, bölcsész éppen a lelkem, miért zavarná? Ő tudja. (Amit te nem.) Mert az ismerősöd. Menekülj, ha arra járnak! Ki a színházakból felebarátainkkal!
 
Sokszor írtam le a ’kritika’ és 'kritikus' szavakat. Nem zavar. (Egyik sem.) Évek óta készültem papírra vetni ezeket a gondolatokat. Értek már bennem. Aztán a 7óra7.hu segített. Hozzászólni készültem, de bőfolyású lett a véleményem. Nem baj. (Az inspirációt azért köszönöm!)
 
Meggyőzhetetlenek vagyunk. Mindkét oldal. (Vagy egyoldalon állunk?)
Nem felmenteni akartam itt senkit. Bántani sem. (Magamról is beszélek.) A sértettség beszélt belőlem jórészt. A meg nem értés nem elfogadása. Hm. Elég vicces. Hiszen a színház két alappillére a nevetés és a könny. Elhomályosít mindkettő. Nem kell annyira komolyan venni itt semmit!
Szerintem jó kritikát írni könnyebb, mint jó színházat csinálni.
Aki nem hiszi, csinálja utánam!
 
 
*Mit jelent a sic!?

Címkék: kritika színház attila kritikus fészek cziczó

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://haromnower.blog.hu/api/trackback/id/tr852612382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.