mikó vót, mikó nem, elíg a, hogy rígen vót,
száz íve má annak, vagy száznyócvan is megvót.
ezer. ám úgy is lehet, hogy nem vót, me van,
ma van e, máma, de nem itten, hanem ottan,
a szomszídba, a csepeli sziget előtt egy rőffre,
a dunavízébe lemerülve, odale, a mélyibe,
ahun van a mesevelág, hó megfordula izibe
minden történés. ezír nem érted fejeddel,
mer ki itt éli éltét, annak esze kereke nem úgy kel,
ment a mesevelág reggelén a mesehuzsár,
a mesekerály, a meseborbél, a mesóriás sudár
eszekereke. nem íted meg aszt se, mit mondok.
rövidíték enkább. nem gyerekhez szólok,
hanem nagyemberhez. mint te, ki csak níz,
de nem kölök mán, mer fölnőtté lett. tíz
okát es todod, mitő fölnőtt, ki főnőtt.
emondom: nem úgy a! ki eccő álmot szőtt
gyerek fejive, az megmaradjon annak: kölöknek.
játsszá mindég! otthun e, s a fődalatt, ha föllöknek,
a zirodeába, ha gípesz, s a bótba, ha zsömlyét vesze,
mindenhun csak játssz! jó ember így lesze.
na, emondom a mesít, amér gyötté, amire vársz:
jó lesz, aszt rossz lesz, aszt megin jó, aszt jön a frász,
aszt a végín meg rikoltozik mind, ki szerepül,
mer a mese úgy kerek, ha fész s röhögsz is cefetül.
no. van ez a kerály, a hrodolf, kinek kerálysága akkora,
ment a… nagy e. van a kerályné, kinek íletkora
kérdíses, de a neve neki haduwíh, lyányának neve viktória.
ez e a mesís históriás kerályi família.
na, a gondja mendeniknek a zámosság. nencs se hód, se
csellag az ígen, se écaka nencs, se hónap. mese
van. tegnap es vót mese, de má emút. ma van ma
vagy mán ezer éve van ma. hogy van e?
eccö a gonoszság evitte a csillagos eget. mind.
nem vót azóta écaka, csak nappal van, aszerint
holnap sincs, csak ma. nem múlik az idő.
a kerály, a hrodolf nem örül. mer rémisztő
ám, mikor nem múlik a ma! a kerályné
szóla urához: legyen mán holnap, kérlelé,
de a kerály csak ül, s nem tesz semmit. nem tud.
így telnek századok, s hiába kötne alkut,
nencs kivel, nencs meg a gonosz. nencsenek csillagok.
odaállt aptya elé lyánya, viktória, s mondá:
ne légy pipogya, atyám, harcujjá!
a kerály hallgatott, vereslett feje, de nem harcút,
elzavarta mérgiben lyányát: fel is út, le is út.
a kerályleány elszaladt velággá, a kerályné
zokog azóta, a kerály meg csak ül, mer egy málé.
hová ette a fene a csellagokat? tudja a fötykös,
én nem. todom ám, de e nem fecsegem! ködös
a beszídem, ugye? nem baj a. megírted rögvest.
gyűjjetek erre, utánam e! álljá meg! követ
mielőtt vetnítek fejemre, emóndom: e mese nyevezete
nem íly hablaty, mint hogy en fosum a szót e.
nyugódjá békibe, megérted mind, ki szóla.
na, menjünk bele a mesíbe, provizóra.