Ez az egyik kedvenc szövegrészem a Tájbrékből. Egy vers. És ahogy Tamás először elmondta a próbán, azt úgy kell! (Most persze meg kell még keresnünk azt az elsőt, haha.) Íme!
Van egy család,
Ágról szakadt.
Sírdogál
A Gellért alatt.
Duna partján
Lábát mossa,
Hogyha néha
Összefossa.
Piszokban
A gyémántja,
Fölé hajol,
Lehányja.
Nem az a kincs,
Ami fénylik.
Identitásukat
Féltik.
Az az övék,
Csak az maradt.
Szépgatyájuk
Széjjelszakadt.
Ez a család
Már nem szép.
Nincs is róla
Csoportkép.
Portrék vannak
Összevágva,
Egérfoggal
Körberágva.
Élnek-halnak
Halkan.
Csókra éhes
Ajkam
Kiszáradt
Kínját
Szél fújja szét,
Víz mossa át,
Föld borítsa,
Tűz égesse!
Ezzel a családdal
Értesse
Meg az Isten,
Mért rossz a rossz,
S mért jó a jó!
Egy utcahossz
A hátrányunk.
Célba érünk?
Lehet.
Hisz van hitünk!
Ez a család
Az otthonunk.
S mert élünk,
Boldogulunk!