'Gabriella tizennégyszer' című drámám bemutatója 2012. október 13-án este 7 órakor lesz a Fészek Színházban. Végigkövetem a próbafolyamatot. Mint rendező és író. Túinvan.
Elemezgessünk!
Most tényleg ott tartunk már, hogy jöhetnek az utolsó simítgatások!
De hol is tartunk?
Megvan a dráma szerkezete. Ez jórészt hozottanyagból készült. Jórészt. Mert - bár az összkép talán nem ezt mutatja! - ez (is) egy családtörténet: a feleség és a férj drámája. Minden más/máz csak ezt erősíti. Tulajdonképpen két főhős együttélése a tét. Egymásmellettisége. A harmadik szereplő a katalizátor. Így látom én. Persze tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a néző nem ezt fogja/akarja látni. Az az ő dolga. Mindent megteszek annak érdekében, hogy így is adjon valami értékeset az előadás.
Értékek.
Dolgoznunk kell az emberi kapcsolatok finomságán. Hogyan mutassuk meg mindezt? Nem lehet erővel nekimenni a témának! (Gondolom.) Annyi erő lesz így is a színpadon, hogy már fáj! Üt a nő, üt a dobos, üt a történelem. Fontos megtalálni a csendeket. Az elhalkulásokat.
Fura játék ez. Van egy tér, ami eljátssza nekünk, hogy ő egy szoba. Pedig nem az. De van egy párna, ami tényleg az. És egy telefon, egy szék, egy táska, egy pisztoly. Valami igazi, valami nem. Csak akkor lesz az, ha elhisszük.
Van egy lány, aki már asszony. Elhisszük? Van egy tragédia, ami feltörhetetlen. Elhisszük? Van egy szerelem. Van egy áldozat. Van egy igazság. Van egy gonosz. (Abból több is.) Jó is lesz? Találunk egy jóembert hármójuk között? Na, ez lesz a feladat: megtalálni!
Keresgéljünk!
Van még időnk. A felénél tartunk. (A próbanaplónak is.)
