Az biztos, hogy a "gyereket" kikéri
magának minden normális kamasz!
Irodalmi pályázatot írtunk ki a Fészek Színházban, s meglepődtünk, mert ekkora érdeklődésről nem volt szó! Hamarosan egy Gálán ismerkedhet meg az érdeklődő közönség a ma fiataljainak gondolataival - versben, novellában, drámában -, de előtte még dönt a zsűri. (Pont ma!)
Persze én is kíváncsi voltam, s végigolvasgattam a pályaműveket. Főleg a verseket. Hm.
A novellákról nem mondanék véleményt, mert magam is gyakorló novellista vagyok, s nehogy már egy ifjonc leiskolázzon, hahaha, a drámákról pedig azért nem beszélek, mert nincsenek, csak egy, azt pedig látni és hallani kell majd a Jemolban. (Május 26., szombat, este 7 óra!)
"Beteg voltál, nemi
a költészetben zseni."
Ennyit én régen csodálkoztam! Mert mit hall manapság az ember? A fiatalok plázáznak, de nem olvasnak, pláne nem írnak. Nincs agyuk. Mi lesz így? Ésatöbbi. Erre érkezik egy nevesincs pályázatra 114 pályamű. Középiskolások verset, novellát, drámát írnak. Ma!
Az, hogy miket írnak, egy másik kérdés. (A 'hogyan' meg depláne. És nem helyesen, nagyon nem!) Nyolcvanhat verset olvastam. Néha fájt! Sokszor kérdeztem magamtól: mi is ilyenek voltunk?
Meg kéne keresnem gimnáziumi gyöngyszemeimet...
"Ne higyj a fecniknek;
csak tavaly egymilliót öltek meg belőlük."
Egy verset találtam, ami tényleg olyan, ahogyan én elképzelem a fiatalok gondolatait. És még tizenkettőt olvastam, amelyikről elismeréssel kell beszélnem. Egyszerre sok, és nem sok. Ez utóbbinak örülnöm kéne! Mert nehogy már nekem írjanak ezek a srácok! És rólam se. (Nem is.)
Az a tizenhárom vers - a legjobbak -, melyekben benne van tényleg az, egy kalapemelést azért megérdemelnek. A Fészek Színház irodalmi pályázatára érkezett versek tizenöt százaléka kimondottan színvonalas alkotás! (Cziczószínvonalon.)
Persze nem mondhatom, hogy tizenéves költőink annyira egyediek, hogy már fáj! De az biztos, hogy szeretik művelni ezt. És olvasnak, ismerkednek, próbálnak belebújni akár más bőrébe is. Ahogyan az kell!
Van valami felemelő érzés ebben: arctalan, távoli ifjak szívből és agyból áradó sorait olvashatom - csak úgy! Ennél a pontnál kijelenthetem, hogy irigylem a zsűrit. Milyen jó lenne nekem tudatni velük, hogy nagyszerű, amit csinálnak, gondolnak, alkotnak!
"Összenőttünk, mint a nagyszülők
Ő szeret engem én még/már szégyellem őt"
Vajon hány felnőtt emlékszik pontosan arra, amikor gyerek volt? Amikor kamasz volt! (Elmondom: kevés.) Tudom, ördögikör! Nincs lazsálás, az evolúció kitalálta nekünk ezt a gyereknevelés cuccot. Nem lehet megkerülni dolgokat. Szeretni és gyűlölni: együtt kell.
Jó lenne, ha nem így lenne! Jó lenne, ha minden megoldódna! Jó lenne, ha jó lenne!
És mégis jó, hogy így van ez. Ölelgetve, szeretgetve, távolodva, megutálva, túlnőve, visszatalálva, rádöbbenve...
"Ülsz az ágyon, s kezedben a penge.
Felvágni az ereid egyszerű lenne."
Visszatérve az alkotásokra: egy frankó kis bakiparádét szó nélkül összeállíthatnánk most is. A kamasz is ember: van belőle kezét tördelő bizonytalan, felemelt állú magabiztos, zseniális, zseni, és felfoghatatlanul béna. Hogy ezekhez a förmedvényekhez mennyi köze van egy felnőtt segítő szándékának, nehéz eldönteni.
Kipróbáljam, hogy húsz év múlva visszaküldöm átolvasásra ezeket a szerencsétlenkedéseket? Nekem mindig jól jött egy-egy pofon szembenézve magabiztosabb fiatalságom lenyomataival. (Húsz év múlva vajon mit gondolok mai énemről?)
"lennék a wax formázott hajadon
ha falusi legény lennél, én falusi hajadon"
És ezekben a plágiumtól túlfűtött hónapokban mi sem kerülhetjük meg a témát: vannak bizony arcpirítóan pofátlan nyúlások innen is, onnan is. Főleg a múltszázadból.
Valahogy Adynál megállt a költészet. Vagymi. Úgy általában a versek pontos rímekből, verslábakból, mindenféle görög szóval jelzett verstani szerkezetből, álmagyaros és nem beszélt szavak logikátlanul elhelyezett hangsúlyosságával ékesítetten avíttak.
Sehol egy bazzmeg! Ki szól ma be az arcnak? Jack Black Hollywoodból? Ne már!
Ezért értékes nekem az a tizenegy vers. A pofátlanul mai hangok.
És ezért az egész írásért, a lehetőségért, hogy írhatok erről a témáról, hogy bepillanthatok egy nemzet jelenének jövőjébe, ezért külön köszönet!
2012 májusában boldog vagyok, mert látom a jövőt. A jövő emberét.
(Olyan lesz, mint mi. Tuti!)
* a keretes idézetek a fiatalok verseiből lopott sorok
