Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

CZAT

mit gondolok? azt, amit te. vagy nem? de. nem. de. nem! de! nem. akkor is! [www.cziczo.hu]

Friss topikok

  • Dr. Visor Karola: #masturhate (2014.05.27. 12:36) Imre, te fütyi vagyol?
  • bikmakk: Kortárs irodalomra, művészfilmre, komolyzenére és színházra már pedig szükség van. Ez nem lehet ké... (2014.05.24. 14:41) Mert.
  • dr kotász: @Tomi from Space: Szerintem előbb olvass... (2014.02.15. 16:26) Az egészen más...
  • Cziczó Attila: terraincognita.uw.hu/2676.jpg (2014.02.15. 09:04) Ha kicsi lennék...
  • Cziczó Attila: 10% színtiszta (2012.05.17. 08:56) Génjeim

Linkblog

Címkék

Címkefelhő

Galambketrec [30]

czatti 2012.05.06. 07:07

Elolvashatjátok 'Galambketrec' című novellaregényemet. Darabolva. Hetente egy-egy fejezetet. Jó lesz?

 

[30] Négyesben

 

 

1.

Éva szíve kőből volt, már nem is dobbant, amikor megcsalta Palit, nem fájt a szégyenérzet, a lelkiismerete nem jelzett. Csak a teste. (Amikor kívánt.) Túl volt már mindenen. Valamikor régen, még a mesekorszakában, volt már ilyen, hogy nem foglalkoztatta olyasmi, mint a hűség, a ragaszkodás, főleg nem a szeretet. A teste, az igen. Abból élt. Na nem úgy, nem hivatásszerűen, de mégis vitte előre. Egzisztencialista volt és imádott kefélni, röviden összefoglalva. Amikor megismerte Palit, akinél jófejebb gazdagot addig nem ismert, éppen négy fix pasival élt nyitott kapcsolatban, s mellette a meetingeken mindig akadt valaki, aki fizette a koktélokat, s orális izgalmakra is kapható volt. De Paliban emberére akadt. Le is szokott mellette a vad életről. Házasság, aztán két gyerek, és lassacskán leszokott magáról az életről (csak úgy natúr, vad nélkül) is. Néha kérdezte magától, hogy ezt akartad? (Hát nem.) Jött, látott, és tönkretett. Mindent. Olvasta valahol, hogy az idegenlégió lényege a teljes testi és lelki lenullázás, hogy majd abból az emberi roncsból csináljanak egy tökéletes katonát. Éva szebben képzelte önmaga leroncsosítását. Mert amikor teljesen kiürült érzelmileg, akkor érezte szükségét a legnagyobb lelki gyönyörnek. A szerelmet akarta! (Életében először.) Az Operabálon találkozott vele, éppen Palival társalogtak a digitális jövőről. Meglátni és ágyba vinni, pillanat műve volt! Egy húron rezgett agyuk, állatok módjára szeretkeztek, csak „az” érdekelte és kötötte össze kettejüket. És tényleg szerelem lett belőle. Éva igazolva látta kanosszáját, teste lángolt, szíve hevesen vert ébren és álmában ugyanúgy. Titkos találkák és őrült szex panziókban, kocsiban, tóparton, parkban, híd alatt, étterem vécéjében. Majd a pasi, egy kedves dobozkában, átnyújtotta a kulcsot. (A lakásához.) A titok kezdett leválni kapcsolatukról, megvolt a fészek, ahol bármikor, bármit megtehettek. És meg is tették. Szerelem és szenvedély, tét és jövő nélküli napok követték egymást. A nagy beszélgetésig. Meztelenül, a testükre száradt tejszínhab cukorkás illatától bódultan kérdezte meg először Évát: most akkor hogy lesz? Éva közelebb bújt, úgy kérdezett vissza: nem jó így? Hát nem. Mert jó együtt, nagyon jó, de hazudni nem annyira, az a két gyerek mit gondol majd, dzsabadzsabadzsaba… Röviden összefoglalva: válás, Palitól egy kis gyerektartás, legális kapcsolat, tiszta lelkiismeret, nyugodt férfi. És elmúló vágyak, hétköznapok, konyha, tévé, porszívó, megszívtad, Évikém! Hát jó, legyen! Pali szerencsére túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy megérezze Éva hiányát. Néha találkoztak esténként, a hétvégeken is akadt néhány közös óra, a gyerekek legalább örültek apunak és anyunak. Egyébként Teri volt a család, ezerötszáz forintos órabérért takarított, nevelt és szeretett. Pali elmerült a munkában, Éva a viszonyban. Hát jó, legyen! Pont az i-re, vagy a mondat végére, vagy mindegy, hova! Csak legyen valami. Ma este! − ismételgette Éva, ahogy feküdt a francián (ágy), ma este pont jó lesz, mikor ketten lesznek, végre Pali is tudja csak meg! Hogy vége. Vége! Minek is? Házasságnak, családnak, a Lexusnak, a Duna-parti négyszáz négyzetméternek, a Balaton-parti kétszáznak, az eleganciának, a számlának, a kártyának, a bármitmegtevésnek. Helyette ott lesz az a nagyon új élet. A szabadság. Jajjaj! Hogy is van ez? Zúgott a feje, mikor lement az étkezőbe. Teri már megterített, a gyerekek szépen és boldogan ültek helyükön, Pali − mint mindig − a csokor rózsával állt az ajtóban: va-sár- és ünnepnapokon jó ez a családosdi. Finom volt a hagymaleves, a lazacfilé, hát még a crème brulée! (Na, ennek is vége.) A kicsik puszival kívántak jóéjszakát, Teri is elköszönt. A Duna felett már cikáztak a fények, a két parton talán másfél millióan is voltak, Éva mindezt az ablakból látta, felállnia sem kellett. Kezében az elmaradhatatlan Chardonnay-val fordult Palihoz: drágám, szerelmes vagyok. Elmesélt mindent, nem olyan részletesen, mint szerette volna, de egy üveg bor elfogyott azért. Csillogó szemmel, orrlyukán nagyokat fújtatva fejezte be a vallomást. Pali végig a tűzijátékot nézte, szemeiben tükröződött az eget betöltő fényparádé. Nem válaszolt, pedig Éva kérlelte: mondj valamit! Akkor végre mondott. Nem sokat, nem földrengetőt, csak annyit, hogy fáradt ő ehhez. Legyen csak szerelmes Éva, lángoljon, a szíve verjen hevesen, akár el is válhatnak. De őt speciel nem nagyon érdekli ez a dolog. Mosolyogva felállt, nyomott egy puszit felesége homlokára, és otthagyta. A pácban.

 

2.

Vera egy merő görcs, mióta megismerte. Van az úgy, hogy az ember (nő) annyira akarja a másikat. Mindenáron, megalkuvással, erőszakkal, lemondással. Verejtékezve, céltalanul, a semmiért. Ezért görcsölt Vera, mert így állt a dolog. Mi az, hogy össze sem költöznek! Az nem kapcsolat, csak egymás mellett levés. Oka volt mindennek, ezt ő is tudta. Nem vállalta önmagát, ezt csoportvezetőjétől tudta, aki csütörtökönként alakította őt és társait. Minden hülyeségbe belekezdett, aztán csodálkozott, hogy egyedül van. De nagyon! Amikor már majdnem végleg kicsúszott a pályáról (szintén a terapeuta szövege), felvette barátnője bőrdzsekijét, kisminkelte magát a legkurvásabbra, amilyet csak el tudott képzelni, és elment a Liszt Ferenc térre. Beült a legjobban zsongó teraszra, rámosolygott az első érdeklődő pasira, s azóta járnak. Ja, kérem, ez így működik? (Így.) Az idilli első néhány hetet a letargia követte. Vera nem tudta felfogni, miért más ő kurvásan kifestve (bőrdzsekiben!), mint egyébként. Ha önmagát adja, az nem elég? Rájött persze, hogy nem. Ettől aztán pláne olyanabb lett. (Önmaga.) Néha annyira rosszul érezte magát (vele), mint még soha (előtte). Visszatért gurujához, az a heti nyolcezer legalább nem kidobott pénz, nem úgy az ebédek, vacsorák, mert sohasem maradt ott vele. Mindent csak egyedül, csak egyedül, mi? És a pasi még jól is érezte magát. Az nem érdekelte, hogy Vera nem. Egyáltalán nem! Az egyik terápián aztán ki is mondta: miféle igazsága az az életnek, hogy a nehezen megszerzett szerelem rossz is lehet? Rosszabb, mint a nem megszerzése. Mert akkor legalább van remény. De így? Pokoli hónapokat élt meg, vele, de nélküle. Az a néhány óra együttlét a nagy hallgatások ideje volt. Vera egyszer megkérdezte a pasit, hogy mégis mit gondol a kapcsolatukról? Hát kevés a szex. De fáradt amúgy. Ezen elgondolkozott. (Vera.) Miért kevés? Amikor megismerkedtek, bőven elég volt. És milyen! Hogy is volt? Azt még nem felejtette el. S amikor legközelebb jött, egyszerűen leteperte. Erővel. Ez tetszett a pasinak. És Verának is. Undorító kicsit, de a szerelemért mindent. A nyár végére egészen rendbe jött az élete. Huszadikát Tihanyban töltötték. Ezer éve nem voltak együtt. Ültek a parton, összeölelkezve, úgy, mint addig soha, s Vera arra gondolt, hogy ez mindig így maradhatna. Vállal érte mindent, átalakul végleg, még ha fáj is, más lesz, egészen más. És vesz egy nagy levegőt, és megmondja, hogy szeretne egy gyereket. Mert túlságosan jól érezte magát. Telhetetlen lett. Ilyenek a nők. (A kirúgott terapeuta szerint.) Ránézett az ő emberére, az visszanevetett rá, s ez egy lépés volt a jövő felé. A közös jövőjük felé! És akkor megszólalt az a rohadt mobil.

 

3.

Pali mindent elért az életben, amikor azt vette észre, hogy egyedül van. Na ne, ezen változtatni kell! Hiányzik egy társ. Maximalista volt, a legjobbat akarta. (Ő mindent akart.) Nőből nem volt hiány hétköznapjaiban, az ünnepnapokat meg inkább magányosan vészelte át. Ez így nem mehet tovább! − állt fel íróasztala mellől, s hazafelé a kocsiban is ezen morfondírozott. Kell egy tökéletes nő. Aki már mindent megélt (kiélt), aki alakítható, akiből feleséget és anyát tud csinálni. Olyat, amilyet ő akar! Hallott egy lányról, aki már az egész ország felső vezetőinek megvolt, áradozott róla az összes öltönyös. Ez a lány kell neki, az Éva! Meg is szerezte. Mindent megadott neki, így vett el tőle mindent. Mert ezt akarta. Egy tökéletes, betanított nőstényt. Kiölte belőle az összes erényt, megajándékozta a házasság rabságával. Néhány száz éve ezért még felköthették volna. Vagy akkoriban inkább ez volt a trend? Nevetett magán, annyira kegyetlen volt a feleségével. Persze folytatta, ahol abbahagyta, mindent és mindenkit megszerzett. Ezért volt gazdag. Egyik reggel aztán megsajnálta. Mégis milyen kegyetlenség egy ilyen díszpéldányt ennyire lecsupaszítani? Hadd virágozzon még egyszer, utoljára. Ajándékot szánt neki. Egy férfit. Egy szeretőt. Könnyen megtalálta a szánalmas pojácát. Ahogy leste Évát, csak a csalit kellett bedobni neki. És ráharapott. Pali tudta, hogy aki egyszer megtanult biciklizni, az sosem felejti el, és Éva valamikor nagyon tudott szerető lenni! Élvezte nézni, ahogy játszotta a szerepét. (Ahogy Pali játszott a szeretőnek állt Évával!) És tényleg kivirult. Néha ez zavarta Palit. Néha az is, hogy más dugja a feleségét. Végül is a tulajdona. De ő akarta, hát lecsillapodott. Csak apró büntetéseket adott Évának. Lelkiterror. (Nehogy elfelejtse, hol is a helye!) Nyáron volt elég dolga, alig volt otthon, teljesen megfeledkezett a játékszeréről. De volt az a két hét a Tiszánál, a két gyerekkel, az valahogy visszazökkentette. Jó volt apának lenni. Élvezte a felelősséget, hogy ő a szülő, aki biztonságot ad a két védtelennek. Na jó, akkor vége! − döntötte el magában, s felkészült, hogy beszünteti Éva kalandjátékát. Nem nyomott egyből altefnégyet, hagyta, hogy magától álljon le a nő. Sikerült. Ezen azért csodálkozott. Pusztán az akaratával elérni, erre még ő sem számított! Nem sajnálta Évát, bár látta, hogy szenved. Tudta milyen ez, majdnem belehalt, mikor lejött a cigiről. Meg kell tisztulni, kidzsuvázni a salakot. Nem erre való a szív, ezt is tudta, de szorri, bébi! A nyár végső erejével még feltámadt utoljára, forró augusztus huszadika volt az idei. Együtt vacsoráztak, fenemód flancos kajákat, ahogy az illik egy Pali-féle emberhez. Tetszett neki az este, idillinek tűnt, bár a szó jelentésével nem volt teljesen tisztában. És Évának ezt kellett elrontania. A nagy vallomásával. Felhúzta Palit (idegileg), de végighallgatta. Annyi örömet azért nem adott, hogy érdemben hozzászóljon. Fulladjon csak bele a saját szarába Éva! Már nem tetszett neki az egész hülyeség. Minek csinálta? Persze Évára haragudott, naná! Szerencsétlen nő! A lépcsőről még látta, ahogy mobiljával beoson a fürdőbe. Búcsúzz el, Éva, s holnaptól visszaáll a rend! Oké?

 

4.

Volt egy boldog évem, egyedül, csak a haverok, a foci, a filmek, a munka (az is szórakozásnak tűnt), és az édes magány! Aztán jött Vera, akit szépnek láttam, dögösnek, és kedvesnek. Tévedtem, de tök mindegy. Össze se költöztünk, ez javított valamennyit a helyzeten (na jó: elég sokat), az a néhány együtt töltött óra kibírható volt. Aztán betoppant az életembe Éva, a szomorú arcú szépasszony. Mit kezdjek Verával? Megmaradt ő is. (Ki tudja?) Éva egyébként férjezett volt. Palit ismertem meg előbb, csak aztán a feleségét, akiről kiderült, hogy találkoztunk korábban, de nem akartam elhinni, hogy az a vicces, csontos kis fiatalka lány, aki mindenkit az ujja köré csavart, és ez a nő egy és ugyanaz. (De.) Szívbaj nélkül összejöttem vele. Pedig a két gyerek azért bekavarhatott volna! (Hát nem.) Elvira óta kerestem azt, akivel együtt lenni maga a tökély. Éva már majdnem ott volt. Bloggerek kedvenc bölcselete az élet filmjéről, hogy ha lepereg, pornó vagy akció legyen! Évával mindkettőt átéltem. Durva perceket töltöttünk, durva helyeken. Ijesztő volt ez a kitárulkozás, alig mertem megemlíteni, hogy tulajdonképpen nálam is lehetne művelni a testek gyönyörét, a lelkek gyötrését. Kár volt. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy pórázra kötött eb. Ez már kapcsolat volt, ki sem merem mondani: majdnem házasság. Annyit voltunk együtt, hogy volt időm megismerni. A jóval már találkoztam, a rossz nem hiányzott. A teste bőrré, szőrré, folttá, izzadtsággá változott, a csend szuszogássá, az illat szaggá, s az az igéző tekintete nézéssé. Nem tetszett már ez az állapot. Volt már egy Verám, aki egészen összeszedte magát, minek még egy? Aljasul, cselszövéssel szabadultam meg tőle. Visszacsináltam. De előtte még kipróbáltam vágyaim csúcsát, tejszínhabba öltöztettem meztelen testét, s olyan magasságokba repítettem, ahol még nem járt. Más az álom, más a valóság. A nyelvem elzsibbadt, a cucc megszáradt, olyan pikkelyes lett, mint egy partra vetett hal. Sikított perceken át, majd rágyújtottam, s elkezdtem: most akkor hogy lesz? Felsoroltam mindent, ami csak a demagógia szintjén szóba jöhet egy törődő anya és feleség lelkiismeretében. Piszok volt, mert semmi érzelmet nem engedett arcára kiülni. Napokra eltűnt. Mint amikor betegségből épül fel az ember, úgy nyertem vissza erőmet. Verát is nagyon elhanyagoltam már, kapott hát néhány vaskosabb szeletet belőlem. És vártam. Az utolsó Éva-szavakra. Azért az a pont még hiányzott, a lezárás biztonsága miatt. (Nehogy aztán!) Verával ültünk Tihanynál a parton, zengett a fénylő ég, amikor megszólalt a mobilom. Éva volt.

 

Címkék: novella attila cziczó novellaregény galambketrec

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://haromnower.blog.hu/api/trackback/id/tr624482885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.