Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

CZAT

mit gondolok? azt, amit te. vagy nem? de. nem. de. nem! de! nem. akkor is! [www.cziczo.hu]

Friss topikok

  • Dr. Visor Karola: #masturhate (2014.05.27. 12:36) Imre, te fütyi vagyol?
  • bikmakk: Kortárs irodalomra, művészfilmre, komolyzenére és színházra már pedig szükség van. Ez nem lehet ké... (2014.05.24. 14:41) Mert.
  • dr kotász: @Tomi from Space: Szerintem előbb olvass... (2014.02.15. 16:26) Az egészen más...
  • Cziczó Attila: terraincognita.uw.hu/2676.jpg (2014.02.15. 09:04) Ha kicsi lennék...
  • Cziczó Attila: 10% színtiszta (2012.05.17. 08:56) Génjeim

Linkblog

Címkék

Címkefelhő

Galambketrec [25]

czatti 2012.04.01. 07:07

Elolvashatjátok 'Galambketrec' című novellaregényemet. Darabolva. Hetente egy-egy fejezetet. Jó lesz?

 

[25] Születésnap

Augusztus volt, nem bírtunk magunkkal, szenvedtünk az ablakon betóduló melegtől, hiányzott az a légkondi az irodából, amit a főnökség beígért, már legalább ezerszer. Jiminek lett elege, lezárta az aktuális mezőgazdasági munkafilm utómunkálatait, hagytuk a fenébe a kombájn előtt nyilatkozó művezető pirospozsgás fejét, léptünk a hűsítően barátságos törzshelyünkre. Hiába. Kábultságunk nem oldódott, fenékig, főúr fizetek, négyen négyfelé, jóéccakát. Én a teszkóban kötöttem ki, heti hűtőfeltöltés, egy bolgár meggybefőttel kacérkodtam, amikor rámköszönt Ágota.

Osztálytársam volt a gimnáziumban, utáltuk egymást, ezért a leghitelesebb mosolymaszkot helyeztük képünkre, szíííjjja, de régen láttalak! (Ő.) Aha. (Én.) Zavart és akadozó, de viszonylag rövid csevely után megláttam kosarában a gyanús üveget. Calvados? Molnár tanár úr kedvence, jé! Ágota is kacagott, de nagyon-nagyon művi volt az a kacaj. Ezt meg ki issza? − kérdeztem Mr. Holmes hangsúlyával, erre ő izé, figyelj csak, mit csinálsz holnap este? Ez a piszok nőstény kihagyott volna a nagy muriból! Molnár tanár urat köszöntik születésnapján, már harmadik éve, afféle tradíció, és dadogott még egy sort, de nagyjából összeállt a kép.

András találta ki az egészet, aki amúgy Ágota férje, harmadikban jöttek össze, majd az egyetemen egy padban, egy szobában értek felnőtté, néhány éve már együtt tanítanak gimnáziumunkban, gyönyörű élettörténet! Szóval összehozták a hajdani csapatot, kissé eklektikusan ugyan, mert stréber, retardált, antiszociális is bekerült a csapatba, bezzeg aki megérdemelné, az kimaradt! Molnár. Az álomtanár volt nekem abban a négy évben, bankett óta nem láttam, szégyellem, de gondolni sem gondoltam rá. (Talán Balog miatt, de az egy másik történet.) Ágotával levajaztam, hogy mehetek, még meg is köszöntem, szakadjon rá álmában a műveltsége, kis hülye tyúk!

Másnap, munka helyett persze, gimnáziumi történeteimmel szórakoztattam Jimiéket. (A sztár Marika volt, a disznófejű.) De Molnár tanár úr személyisége fogta meg őket a legjobban. Főleg a sörös meséje Guinness Artúrról és az ír stoutról, a malátáról és pörkölt árpaszemekről, a nitrogén és szén-dioxid gázkeverékről, a perfect pintről és a legendás Liffey folyó vizéről. Peti mondta is, hogy ilyen tanárok mellett bevállalna egy-két kispetit, azzal a tettek mezejére lépett, s tíz perc múlva Gittának, a legszebb pultoslánynak udvarolt a szemközti kocsmában. Anti és Jimi maradtak, és tovább faggattak a mentoromról, milyen faszi ő. Hét éve nem láttam, akkoriban olyan negyvenes lehetett, halványan őszülő, értelmes fejjel, jellegzetes testtartással és mélybariton orgánummal. És az a mosoly! Ami végigkísérte közép-iskolás éveimet, az nagyon élesen élt még emlékezetemben. Vártam a találkozást. De hány éves lehet pontosan? (Ha már boldogszülinapi bulira készültünk!) Felhívtam Áront, örült nekem, őszintén, az öreg negyvenkilenc, jövőre tűzijátékos kerti parti lesz, ugye jössz? − nyomta ki mobilját. (Rohanó világ, csessze meg!)

Nem sokat, csak néhány órát töltöttem előkészületekkel, mintha az első randevúmra készülnék, ruhákat próbáltam, hajat mostam (kétszer!), mondatokat gyakoroltam a tükör előtt, jó napot tanár úr, hogysmint, jó újra együtt, ilyeneket. Folyamatos borzongás és bizsergés futkározott hátamon, kevés ember volt rám hatással, Molnár az egyik dobogós. (A nevét is csak suttogva mertem kimondani.) A taxiban is ezen morfondíroztam. Mi lehet ez? Tisztelet? Félelem? Bizonytalanság? Sok handabandát tanított meg nekünk, talán feleslegesnek tűnő okosságokat, de egy jótanácsa azóta is a fülemben cseng: tanárnak csak egy célja lehet, hogy a tanítvány továbblépjen, mint ameddig a mestere elért. Mire gondolhatott? És nekem sikerült-e? Nagy sóhajtással léptem be a szoc-reál étterem vadásztermébe, az öltönyös-kiskosztümös csapat már iszogatta egyen ásványvizét, ő persze még sehol. Ami késik, nem múlik! − és rendeltem egy sört.

Áron ült le mellém, megjöttél? − vigyorgott rám, kikérte a sörét, és nagyjából elmesélte a bankett óta eltelt történelminek kevésbé nevezhető időszakot. Hét év! Pont egy ciklus, életszakasz, a szakik szerint akkor most kéne megint váltanom. Áron is felfedezte a misztikus számot, eljátszott a gondolattal, hogy akkor most dobja ezt a bölcsész létet, s valami biznisz projektre vált. Négyen kerültek Szegedre, András, Ágota, Katica, meg ő, a szerelmesekből házaspár lett idővel, Katica, Áron örök szerelmi- és szexuális zaklatója, bár próbálta megugrani, első félév végén verte a lécet. (Baszki, ez a csaj felvetette magát az egyetemre? Mire nem képes a libidó!) Tartottunk egy rövid létszám ellenőrzést, jelen volt Pisti, a csontváz, Mamut, a zabagép, Mauz, az IT hiteles és genetikailag is bizonyított díszpéldánya, Gatya a béből, helyi jobboldali képviselő, az ünnepi esten pálinkával rögzült az anyaföldhöz. Álmos is üdvözölt egy finom kézfelemeléssel, gondolom a lelkiismerete még nem tisztult ki, a Balog elleni hadjárat első számú tanúja volt, így nekem is ártott, pedig nem ám! És volt egy rakás csaj, Marikát alig ismertem meg, húsos volt, de kívánatos, vörös fürtjeivel egy softpornó etűd sztárja is lehetett volna, kár, hogy csak tanítónőségig vitte! (A jövő férfinemzedékének nagy-nagy örömére.) Emese szorította le két szemem hátulról, jellegzetes ecetszaga lebuktatta, maradt még talány a huszonegyedik század genetikusainak, bár büdöskét mindig csíptem. Ennyien voltunk, Frenki hiányzott. (Nekem nagyon.)

Elnémult a terem, a felszolgáló leányzók is lelassítottak, megállt a levegő, megérkezett. A Molnár. Behunytam a szemem, a Cinema Paradiso főhősétől lestem el a misztikus, lassításos módszert. Éreztem, hogy ott van előttem, akkor nyitottam ki: boldog születésnapot, tanár úr! − szorítottam meg a kezét, félve néztem rá, mert olyan tekintete volt, de olyan! Valamikor. Mert ez a halvány, szürkés, tompa fény egy másik ember táskás szemeiből nem-ragyogott. Ő a Molnár? Nem volt egy nagy belépő, tanár úr! A hajdani idol egy remegő, bizonytalan, kopott öregember lett. És az egész este is. Unalmas, vontatott, megcsinált jókedvvel átitatott, szánalmas találka. Kiszáradt rántottszelettel, képviselőfánkkal, és langyos, gagyi pezsgővel. Ha nincs az a bárpult!

Tíz óra után egymás mellé kerültünk. Nikotintól száraz hangon szólított meg: mi van veled, hallom, tévézel. Bólintottam, kértem neki is egy pohár Guinnesst, garatra lenyomta, a két percet sem várta ki. Amire ő tanított minket! Rosszul éreztem magam. Kiültem a teraszra, a félhomályban Álmos csöcsörészte Emesét (szójáték kizárva!), tényleg tradíció lesz a hepeningből, újra tinédzsernek lenni, juhéj! Felhívtam Antit, eljönne-e értem, megígérte, bírjam még ki! Majdnem éjfél volt, mikor visszamentem a meglazított nyakkendőjükkel vigéckedő és tátott szájjal figyelő csapathoz, ünnepelt tanárunk tartotta napbúcsúztató élettapasztalat-monológját. (Kábé így.) Az ember olyan, mint a nemiszerve. A férfi állna mindig keményen, kihúzva magát, de helyette inkább elbújik a világ elől, és puha, mint a csiga. A nő nagyon bonyolult. Bezárkózik, kozmetikázza magát, csak nehogy megismerjük igazi énjét, de ahogy kinyílik, akkor meg átláthatatlan és félelmetes. Aztán vagy lucskosan feslett, vagy száraz, mint a szarom. Ilyen a nő − nézett maga elé üveges szemmel. Várt egy kicsit, ivott egy pohár pezsgőt, aztán még hozzátette: fasz meg pina. Legyintett, és otthagyott minket.

Ágota húzta félre aggodalmaskodó tekintettel emberét, András hűséges házőrző szemeivel jelezte: az öreg budin van. A bölcsészfeleség elégedett arccal száguldott ki a konyhába, sikerült a szervezés, gyújthatja a gyertyákat, jöhet a torta! Még nem az jött. Vidéki művelődési házakban lehetett látni kivénhedt fővárosi szubrettektől olyan belépőt, mint Molnárné (Erzsike) érkezése. Hol van az a fasztalan? (Így nyitott.) Már megint megbasztál egy diákot? A lányod lehetne, te szerencsétlen! Kikaparom a szemed, hol vagy? − vett levegőt, de úgy, hogy nekünk nem maradt. Légszomj, döbbenet, és mélyen elfojtott röhögés merevített le, álltam, mint egy faszobor. És vártam a folytatást. Két oldalról érkezett. Jobbról a nadrágján féltenyérnyi húgyfolttal figyelemelterelő férj, tanár, expéldakép, balról a művi mosolyban verhetetlen, negyvenkilenc gyertyával manőverező Ágota. Egyszerre zendítettünk rá: mi a hepibörszdéjre, Erzsike a kurvanyázásra. (Zene volt füleimnek.)

Bevallom, fogalmam sincs, hogy és mi történt a későbbiekben, Monty Python mellékhősként húzódtam félre az eseményektől. Kellemetlen volt a helyzet, de szinte senki sem akart tudomást venni róla. (Csak én.) Peti ébresztgetett a bárpultnál: te, az aulában egy nyanya vagdossa az ereit villával! Mondtam, hogy az ünnepelt hitvese, azzal búcsút intettem a helynek, a társaságnak, az ünnepnek. És a múltam egyik féltve őrzött eszményképének.

Címkék: novella attila cziczó novellaregény galambketrec

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://haromnower.blog.hu/api/trackback/id/tr54323505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.