Merenyén lezártunk egy féléves „tréningsorozatot”, kiveséztük Petőfi kardozós-szerelmes líráját, (szinte) mindent megmutattunk Iluskából. Szép történet ez. Ősszel persze folytatódik a végtermék filézése, hiszen Nyulassy Attila rendezői változata repertoáron marad. (Én akartam így, haha.) S most a saját Iluskámról írok. Annyira értékelni nem fogom - csak amennyire szükséges -, inkább beszámolok a munkafolyamatról és végtermékről.
Mi volt a cél?
Mindenekelőtt elolvastatni megannyi fiatallal a János vitézt. Beszélni egy kevésbé kortársnak mondható magyar tollforgatóról. És kísérletezni egy szövegtelen szöveggel: a magunk arcát belebújtatni Petőfi hőseibe. Az első két változat különbözött egymástól és tőlem is. Azonosulni mindkettővel maximálisan tudtam. (A magaméval pláne!)
Iluska álma.
Mi lenne, ha - a Petőfi ciklus legelején elhangzó párbeszédben - Iluska agyán végigfutna annak lehetősége, hogy Jancsi mégsem megy el? Erről szólt a merenyei pop-eposzom. Egy freskó lett belőle. Falusi urbanizmus. (Több képzavar nem jut eszembe.) Bő egy hétig treníroztuk magunkat, jelenetek születtek összefüggéstelennek tűnő egymás mellettiségben. (Tudatos koncepciónak mondanám.) S ebből a masszából állt össze az egyórás etűdsor.
Két cél lebegett előttem – mint rendező(cské)ben: mindenkinek jusson elég lehetőség (azaz szerep), s minél több jelenetet, vagy jelenetben megmutatott táborhangulatot sikerüljön átültetni a darabba. Úgy hiszem, mindkettő sikerült. Most felsorolom a jeleneteket, leírom történetüket, elkészültüket, majd a végén egy kicsit összegzek. (Értékelek mégis?)
* * * * *
1. búcsúzás I.
Tudtam már az elején, hogy az egész előadás egy nagy vándorlás lesz. Azt még nem, hogy honnan hova jutunk, de azt igen, hogy a kezdet a betonszínpadon lesz, s a vége egy hatalmas tűz, amit körbetáncolnak a szereplők. Az első párbeszéd (Jancsi és Iluska között) a keretét is adta a sztorinak, hiszen az utolsó mondat közepét elvágva indul maga az álom, s a végén halljuk a kérdésre megadott választ. (Jancsi kérdése: „Maradjak?”)
2. kilakoltatás
(Nyulassy) Attiláék öt napig ügyködtek a falu széli lepukkant házikóban, felépítve egy színdarab teljes egészét: karaktereket, teret, időt, múltat, jelent, viszonyokat; mindent. Ebből született meg a „Kilakoltatás” című jelenet, amit az utolsó előtti napon, déli verőfényes napsütésben néztünk végig. (Nem lehetett kihagyni az előadásból sem!) Sajnos a helyszín adta atmoszféra nem mozgatható, így csak egy kóstolót tudtunk átadni a nézőknek, de talán így is sikerült megízlelni ezt a sajátosan fiatalos felnőtt-megközelítést - és mi tudtuk végig, honnan érkezetek ezek az emberek. (Jancsi és családja lettek ők.)
3. leánykérés
Akartam szerepet magamnak is! (Irigy vagyok általában.) Ott maradtunk az udvaron hatan, akik nem házaltak Attilával, s maradt valamennyi szabad időnk - miközben két erős jelenetet összeraktunk -, s megleptük a többieket Iluskáék nagy belépőjével. (Így lettem Iluska apja.) Az ötlet lényege az autó volt - dodgeszínház, hm! -, amivel megjelentek Montague-ék Capuletéknél. (Vagy fordítva?) Viccnek indult, de komoly jelenet lett belőle: a merenyei leánykérés. (Csak az utolsó mondatot kellett átalakítani.)
4. esküvő
Egyik mozgásos feladatnál találták ki Attiláék a spirálrohanást, amiből aztán egy mezei lakodalom kerekedett: tánccal, zenével, a hatalmas tér kitöltésével. Meglepődtem - mert nélkülem csinálták meg a jelenetet - az egyszerűségén (és nagyszerűségén), ami aztán remek ellenpontozása lett a későbbi súlyos hangulatú drámázásnak. És Gábor is megkapta kiérdemelt szerepét: ő lett a plebános (így mondja), még térdepelőt, imakönyvet, és stólát is hozott. (Dédé: „Ez nagy visszalépés, Gábor! Tavaly még Stohl András voltál, idén már csak Stohl A.”)
5. tíz év múlva
A darabunk nagy-nagy ötlete lett az megöregedő Iluskák megjelenítése. ( Nannit Bogi váltotta, őt Kata, majd a végén Ancsi állt a sírhalom mellett.) Nem tudom, mikor találtuk ki, nem tudom ki találta ki (lehet, hogy én?), de egyből meglendítette az ötletringlispilt, csak ide-oda kellett beakasztunk egy-egy jelenetet: megvolt a váz. A lakodalom utáni időugrást Ancsi támogatta meg egy kedves népdallal, amit a lányok éjszaka tanulgattak - Nanni még álmában is elénekelte. (Tisztán, bérmentve.)
6. várakozás
"Tréningjeink" legelső jelenete volt Bogi és Tia gyűlölködős egypercese, amit megtartottunk. A garázsból kialakított szobát egy másik jelenethez használtuk fel, így kikerültek belőle a vaságyak. Ahogyan árválkodtak ott az udvaron, egyből beleláttam a jelenetet. Így költözött - immár karakterében, s kiegészülve Hajnival meg Nannival - a két lány ágyak közé, amihez passzolt a dalocska is.
7. testvérbarát
Valamennyi Iluska előadás próbált a címszereplőre összpontosítani, de a valódi főhőst sem lehetett elhagyni. (A harmadik történetben is hangsúlyos szerepet kapott Jancsi - majdhogynem visszanyerte petőfis főhősségét -, akit jelen esetben Nanni választott maga mellé: egyik vacsora után közölte a táborlakókkal, hogy szerepbeli párja márpedig Toldi Bandi lesz!) Ebben a jelenetben egy hangsúlyos (mellék)szál indult el: Jancsi, Jancsi szerelmetes mostohatestvére, és Jancsi barátjának háromszöge.
8. kötelék
Vittünk egy bazi hosszú kötelet, ezt használták fel a lányok Iluska és mostohája (plusz a gonosz nagyi) kapcsolatának képi megformálásához. (Ján zenéjére.) Szegény lányt gúzsba köti a két gonosz betolakodó - érthető lett, nem?
9. intelmek
Jancsi férfi lesz,s mint férfi nem igazán érzi jól magát a nő családjában. Hazajár. S bár anyja szereti, nem akarja, hogy ezért menjen tönkre a házasság. Kábé erről szólt ez a jelenet. Máté és Vera „klasszikus” házastársi szerepeket hoztak - pedig milyen fiatalok!
10. építők
Nyulassy Attilának volt egy erős etűdje valamelyik éjszaka, ezt használtuk fel az akasztófa képhez. Guszti próbálkozott, s egészen meggyőző befejezést produkált. Hátborzongató volt az éjszakai sötétben megvilágított fára dobott kötél. (És Hajni vijjogása depláne.)
11. húsz év múlva
Újabb időugrás. (Bogit Kata váltotta.) Ancsi ötlete volt az árnyjáték, amit aztán a lányok valósítottak meg. Eszembe nem jutott volna ez a kétoldalas játék: ahogy az álmodó - valós - Iluska keresi kapcsolatát jövőbeli énjeivel. (Hatásos és szép, dobra ritmizáló mozgóképet láttunk.)
12. gyilkos
Hatalmas akciójelenet! Jancsi - önvédelemből - megöli barátját. Ártatlan? A kamaszosan komoly fiúknak fontos volt ez a jelenet, teljes szívből átélték. (A történést, s nem a lelki folyamatot. Hálistennek!)
13. vér
Dédének mindig kell egy hangsúlyos - szöveges! - alakítás. Megkapta. (Hiszen ebben jó.) Ahogyan Clau is összehozta a - számára teljesen idegen és lelkileg kikészítő - Margó karakterét. (Az alapötletet a ’Megváltó szex’ című filmből loptam. S érdekes módon - bár erről nem beszéltem nekik - a fiatalok is a szexre hegyezték ki a drámaian vicces ötpercet.) Az est legjobban értékelt etűdjéről beszélhetünk - a helyi közönség legalábbis hangos kacagással lélegzett fel a nyomasztó előzmények fullasztó kikészítése után/közben.
14. leves
Szintén egy táborfeladat, amit szinte teljes egészében átemeltünk - más szereplőkkel. A legkidolgozottabb karakterek jelentek meg - dolgozott rajta Tamás, nagyon sokat Attila, s természetesen a szereplők maguk is.
15. halál
Gabi monológja annyira mellbevágott (mindenkit), hogy kihagyhatatlan lett a színpadon fekvő jelenete. Vera ismét remek szöveget írt 'körbe-körbe gyászához', s így együtt egy nagyon hatásos, mormogós álomképet hoztak össze. (Nagy kár, hogy a kényelmes közönséget nem sikerült a betontömbre csalogatni!)
16. mosdatás
Tökéletes film-színház-muzsika etűd! Vera és Bandi olyan mélyről hozott őszinteséggel adta a halálba induló fiú és anyja búcsúját, ami tényleg szívszorító. (Érdekesség, hogy egész héten próbáltam különválasztani az unokatesókat, s mégis én voltam, aki kiosztotta őket erre a jelenetre.) A 'sötétben eltűnő tisztára mosdatott fiú és a mozdulatlanul búcsúzó anya' zárókép maga volt a csoda.
17. rádió
Daniék akasztófás jelenetében használták a rádiót, mint szövegközlő mellékszereplőt. Mikor a szöveget vettük fel, mosolyogva mondtam magamban/nak, mennyire kedvesen amatőr megoldás ez. Aztán nézőként tátottam a számat: működött! Naná, hogy átvettük, s mennyire szép volt a merenyei éjszakában a - direkt - komikusra vett híreket hallgató összeomló öreg Iluska zokogása (Eric Bibb zenéjére), s az álmod(doz)ó kisIluska kétségbeesése. (Itt már érlelődött a válasz benne, szerintem.)
18. körhinta
Tamásék használták először a körhintát. (Mint címadó helyszínt.) Aztán a lányok Ancsi ötletét használva a négy őselem akusztikáját. E kettő összeadásából született meg a négy Iluska találkozása. (Szebb cím lenne ez.) Nyomasztó és csendes volt a zajokból összerakott körforgás. (Nincs mese: a tábor akarta, hogy szívfacsaró legyen ez a harmadik Iluska bemutató!)
19. sírhalom
Ancsi jelenetét úgy ahogy van ültettük át a fináléba. Már leírtam rajongásomat az előző bejegyzésben: nagyon ütött! (S milyen jó a filmfelvételen a kamera körül zizegő szúnyog aláfestő zenéjét hallgatni!) Nanni velőtrázó sikolya aztán végképp betett a szórakozni vágyó nézőknek. (A többiek pedig belesápadtak ebbe a lelket felemelő „igazi” drámába.)
20. tűztánc
Egy éve találtam ki. A tűz körül táncoló szereplőket. Milyen jó, hogy néha megvalósulnak a vágyak! (Én szerencsés vagyok, hiszen sokszor megesik velem.) Serei Dani nemhiába jött el hozzánk, tessék csak meghallgatni a darbuka / emberi test / tűzropogás hármasa alkotta zenét! És megnézni a fiatalosan könnyed tűztáncot, ahogyan feloldják a feszengő nézőt: a komoly arccal, de a szabadság örömtáncát lejtő fiatalok!
21. búcsúzás II.
Jancsi: „Maradjak?”
Iluska: „Menj! Menj…!”
* * * * *
És ennyi. Örülök, hogy (mégis) megcsináltuk. Adott egy jól érzékelhető jövőképet a színházról. Azt sajnálom, hogy a kimaradók – társalkotók – nélkül álmodott Iluska. Annál inkább úsztam a boldogságban, amikor Tamás visszajött megnézni minket, amikor Attila, Dani egyből hívott érdeklődve. És jó volt együtt lenni (újra) megannyi fiatallal. Így könnyebb annak maradni. (Annak látszani.)
És nem feledhetem, hogy alakításokat is láttam.
Nanni, mint Iluska, megcsinálta a lehetetlent: alig megszólalva, egyhelyben állva kellett fájdalmasan néznie, miközben látja (és tényleg látta!) az idő múlását - és én, mint néző, nem untam meg, sőt, elhittem! Tia végre itt/ott volt köztünk – ahogyan én szeretem. Clau megértette az egészet. És életem egyik legszebb jelenetét Verának és Bandinak köszönhetem. (Köszönöm!)
Folytathatnám, hiszen senkiben sem hagytuk benne a kihozhatatlant. De akkor semmi értelme nem lenne egy ilyen felsorolásnak, hahaha… (Szubjektív megítéléseimnek.)
Szeretem a színházamat. (Holivúd.) Nyelvtanilag nem helyes, de így mondom.
Mert tudom, hogy igazából a miénk.
Iluska3
tűzdráma (szünet nélkül - 60 perc)
Petőfi Sándor: János vitéz című műve alapján
Munkabemutató: 2011. június 9. (Zalamerenye)
Iluska álma.
Iluska * Bűdi Annamária
Iluska 10 év múlva * Kiss Boglárka
Iluska 20 év múlva * Ács Kata
Iluska 30 év múlva * Jendrics Anikó
Jancsi * Toldi András
Mostoha * Tyroler Cintia
Mama * Molnár Hajnalka
Iluska apja * Cziczó Attila
Jancsi anyja * Sipos Veronika
Jancsi apja * Horváth Máté
Jancsi mostohatestvére * Cselle Gabriella
Paks Feri * Tóth Ágoston
Lali * Gallai Dávid
Margó * Mészáros Claudia
Dobos * Serei Dániel
Plebános * Stankovics Gábor
Társalkotók * Barabás Tamás, Cziczó Dániel, Miklós Zsófia, Nyulassy Attila, Orosz Balázs
Rendezte * Cziczó Attila
Bónusztrek. (Zártkörű megtekintésre!)
