Melyik legyek?
Mert ezt olvastam.
És három személyiséget hozott elő belőlem a hír.
Első természetesen a sértődött. Hiszen rólunk nem olvasok az összegzésben. Úgy általában nem vesz tudomást rólunk az amatőr mozgalom. Hogy miért? Majd megkérdezem. Pedig sorolhatnám... (2008-ban a vasvári fesztivál és a Magyar Művek Szemléjének fődíjas előadásaként sem kaptunk meghívást a Feszt-Festre. Két éve a 2/9 aranyunk, a Paál István diplománk említést alig érdemelt. Tavaly a színházalapításunk szó nélkül maradt. S idén a Hegyhát Színpad nagyszerű búcsúelőadásáról ki hallott, ki látta? Hm.)
Második a vigyorgó. Mert mégis nagyszerű dolog ez a sokszínűség, tömegesítődés, színvonal emelkedés! Ilyenkor jó belegondolni, hogy mit adtunk, s mit kaptunk innen.
És a harmadik - a valós! - énem nem törődik az egésszel. Mert - ha nem is kinőttük, de - eltávolodtunk ettől a közösségtől. Próbáltam, próbáltunk beilleszkedni, de a többség nem fogadott be minket. Így működik ez. Az összetartozók együtt maradnak, a kívülállók kinnrekednek.
És megteremtik a saját közösségüket.
Mások vagyunk. (És kimondottan élvezzük!)
2008-2009: minősült 47 előadás, aranyra 9 - ebből 2 arany fészkes. khm.